(1) Szinte mindenki egyetért abban, hogy az, amivel a bölcs belátás foglalkozik, és amit elérni kíván, olyasmi kell legyen, ami a természetünkhöz illik és megfelelő a számára; valamint olyan jellegű, ami önmagában kiváltja és magához vonzza az elme késztetését, amit a görögök horménak hívnak… (2) Egyesek úgy hiszik, hogy első késztetésünk a gyönyörre irányul, az első elutasításunk pedig a fájdalommal szemben ébred. Mások szerint az első dolog, amit sajátunkká teszünk, a fájdalomtól való mentesség, az pedig, amit elsőként kerülünk, a fájdalom. Megint mások az általuk „elsődleges természet szerinti dolgoknak” nevezett tárgyakból indulnak ki; ezek közé sorolják minden részünk épségét és megőrzését, az egészséget, az érzékszervek sértetlenségét, a fájdalomtól való mentességet, a testi erőt, szépséget és az ehhez hasonlókat – ezekhez hasonlóak az első elmebeli minőségek is, amelyek mintegy szikrái és magvai az erényeknek. (3) Mivel e három egyike az, ami elsőként mozgásra bírja természetünket, akár késztetést, akár elutasítást keltve benne, s e hármon kívül semmi más nem lehet ez, szükségszerű, hogy minden hozzánk illő cselekedet, akár valaminek az elkerülésében, akár a keresésében áll, e három valamelyikére vonatkozik; ily módon a bölcs belátás, amelyet az életre vonatkozó szakértelemnek neveztünk, ezek egyikével foglalkozik, és az élet egészének kiindulópontját abból veszi. (4) Mármost a bölcs belátás megállapítja, hogy mi az, ami elsőként indítja meg a természetünket, ez pedig a helyes és az erkölcsi jó elméletét eredményezi, amely e három dolog egyikével lehet összhangban: így vagy az lesz az erkölcsi jó, hogy mindent megteszünk a gyönyörért, még ha nem sikerül is elnyernünk, vagy az, hogy mindent megteszünk a fájdalomtól való mentességért, még ha nem tudjuk is elérni, vagy pedig az, hogy mindent megteszünk az első természet szerinti dolgokért, még ha egyikre sem sikerül szert tennünk… Mások viszont ugyanezen kiindulópontok alapján minden hozzánk illő cselekedetet vagy a gyönyör, vagy fájdalommentesség, vagy az első természet szerinti dolgok tényleges megszerzésére vonatkoztatnak. (5) Eddig tehát hat különböző álláspontot adtunk elő a legfőbb jóra vonatkozóan, amelyek közül az utóbbi hármat a következők képviselik. A gyönyört: Arisztipposz; a fájdalomtól való mentességet: Hierónümusz; azon tárgyak élvezetét, amelyeket az első természet szerinti dolgoknak neveztünk: Karneadész, habár ő nem valódi képviselője volt ennek az álláspontnak, hanem csak az érvelés kedvéért védelmezte azt.1748 (6) A három előbbi nézet ugyan lehetséges, ám csak az egyiket védelmezték ténylegesen, mégpedig nagy eréllyel. Mert arról az elvről, hogy mindent a gyönyörért tegyünk, még ha nem teszünk is szert rá, senki nem állította, hogy önmagáért kívánatos, helyes és az egyetlen jó dolog. Azt sem feltételezte senki, hogy a fájdalom elkerülésére irányuló tevékenység önmagáért kívánatos, még ha a fájdalmat nem lehetséges is ténylegesen elkerülni. Ám mindent megtenni a természet szerint való dolgok megszerzéséért, még ha nem sikerül is szert tennünk rájuk – a sztoikusok ezt mondják erkölcsileg helyesnek, az egyetlen önmagáért kívánatos dolognak, és az egyetlen jónak.