(1) Poszeidóniosz, aki mindezzel nem volt elégedett, nyilvánvalóbb módon és határozottabban rótta fel Khrüszipposznak és követőinek, hogy helytelenül értelmezték a végcélt. (2) Szó szerint ezt mondja: „ezeket figyelmen kívül hagyván egyesek az „egyetértésben élt élet” jelentését arra korlátozzák, hogy „minden lehetőt megtegyünk az első természet szerinti dolgokért”,1754 ami már majdnem olyan, mintha a gyönyört, a fájdalommentességet vagy valami hasonlót tennének meg célpontnak. Már maga a megfogalmazás látható ellentmondást tartalmaz, de semmi olyan nincs benne, ami nemes vagy köze lenne a boldogsághoz. Mert amiről beszélnek, az ugyan szükségképpen együtt jár a végcéllal, de nem végcél. (3) Helyes elemzést követően azonban ez1755 is felhasználható a szofisták által felvetett nehézségek átvágására. (4) Ám erre nincsen mód az „egész természet szerint bekövetkező dolgok tapasztalatának megfelelően élni” megfogalmazás esetében, amely egyenértékű azzal, hogy „egyetértésben élni, amikor ez nem irányul kicsinyes módon a közömbös dolgok megszerzésére”.1756 (5) Talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy megmutassuk a képtelenségét annak, amit Khrüszipposz mondott a végcélról annak magyarázata során, hogy miként sikerülhet a természettel egyetértésben élnünk. Ám azt hiszem, jobb, ha azt is idézem, amit Poszeidóniosz rögtön ezt követően ír: (6) „Az, hogy megpillantottuk a szenvedélyek okát, megszüntette e képtelenséget, megmutatta az eltévelyedés forrását a vágy és a viszolygás tárgyainak terén, meghatározta a gyakorlatozás módját, és megoldotta a szenvedélyből fakadó késztetéssel kapcsolatos nehézségeket.”