(1) Akinek több része van a természet szerint való dolgokban, ahhoz az illik,1835 hogy életben maradjon; akinek a természettel ellentétes dolgokban van több része, vagy előre látja ezt, ahhoz az illik, hogy távozzon az életből. (2) Kitűnik ebből, hogy a bölcshöz olykor az illik, hogy távozzék az életből, noha boldog, az esztelenhez viszont, hogy életben maradjon, bár boldogtalan. (3) Mert – mint már gyakran mondottam – a valódi jó és rossz később következik.1836 Ama első természet szerinti dolgok pedig – legyenek kedvezők vagy kedvezőtlenek – a bölcs ítélete és választása alá esnek, s mintegy anyagként állnak a bölcsesség rendelkezésére.1837 (4) Tehát annak megokolását, hogy életben maradjunk-e, vagy elköltözzünk az életből, az imént említett körülmények alapján kell mérlegelnünk. Mert maga az erény nem tarthatja meg <a bölcset> az életben, de azoknak sem kell keresniük a halált, akik híján vannak az erénynek. (5) És olykor az illik a bölcshöz, hogy megváljon az élettől, még ha a legboldogabb is, ha a kellő időben képes így cselekedni… (6) Mivel tehát a vétkeknek nincs meg hozzá az erejük, hogy okot adjanak az önkéntes halálra, nyilvánvaló, hogy még az esztelenekhez is, akik pedig boldogtalanok, az illik, hogy életben maradjanak, ha nagyobb részük van azokban a dolgokban, amelyeket természet szerint valóknak nevezünk.