(1) A filozófia elméleti és gyakorlati is; szemléli a dolgokat és egyszersmind cselekszik… Az következik tehát, hogy ha egyszer elméleti tudomány, meglegyenek a tantételei. Miért? Mert senki nem néz elébe annak rendje s módja szerint teendőinek sem, ha nem tett szert arra a rendszerre, melynek révén minden dologban képes a hozzá illő cselekedetek összes számarányát1842 megvalósítani. Ezeket nem fogja megőrizni az, aki csak egyetlen fölmerülő esetet illetően kapott életvezetési szabályt, nem pedig mindenre vonatkozólag… A tantételek erősítenek meg, őrzik meg biztonságunkat és nyugalmunkat, ölelik fel az élet egészét s egyúttal a dolgok teljes természetét. A filozófia tantételei és életvezetési szabályai között ugyanaz a különbség, mint az elemek és a test tagjai között: a tagok az elemektől függenek, míg az elemek ezeknek és minden másnak is az okai… (2) A filozófiában egyes dolgok esetében intelemre van szükség, mások esetében pedig bizonyításra… ha bizonyításra <szükség van>, akkor szükség van tantételekre is, amelyek érvek útján vezetik le az igazságot… végül, amikor azt tanácsoljuk valakinek, hogy úgy bánjon a barátjával, mint önmagával, hogy gondolja azt, hogy az ellenségből még barát is lehet, vagy hogy ebben az emberben ébresszen szeretetet, abban meg csillapítsa a gyűlöletet, akkor ehhez hozzátesszük: „ez az, ami igazságos és erkölcsileg helyes”. Ám az igazságost és erkölcsileg helyest tantételeink rendszere foglalja magában. E rendszer tehát szükséges, és nélküle ama életvezetési szabályok sincsenek. De kössük össze az életvezetési szabályokat és a tantételeket; hiszen a gyökerek is haszontalanok az ágak nélkül, és maguknak a gyökereknek is segítségükre van az, ami belőlük sarjadt.