(1) A [Pürrhónikus fejtegetések] közül a másodikban [Ainészidémosz] azután részletesen is nekiáll kifejteni mindazt, amit tömören összefoglalt, és az igazságokat, az okokat, az affekciókat, a mozgást, a keletkezést és a pusztulást és mindezek ellentéteit elemzi, és – mint gondolja – szoros érveléssel mindezek kétséges és megragadhatatlan voltát mutatja ki. (2) A harmadik fejtegetés a mozgást, az érzékelést és ezek sajátságait illetően dolgoz ki hasonló ellentmondásokat, és mutatja meg, hogy ezek is hozzáférhetetlenek és megragadhatatlanok. (3) A negyedik fejtegetésben azt állítja, hogy jelek abban az értelemben, ahogyan a nyilvánvaló dolgokat a nem nyilvánvaló dolgok jeleinek mondjuk, egyáltalán nem léteznek, és hogy azokat, akik hisznek bennük, hiábavaló elfogultság csalja meg. És egy sor jól ismert aporiát vet fel a természet egésze, a világmindenség és az istenek vonatkozásában annak megmutatásán igyekezve, hogy ezek közül semmi sem megragadható. (4) Ugyancsak védelmet biztosít számára az ötödik fejtegetés az oksággal szembeni aporetikus fogások formájában: e fejtegetés semmit nem ismer el semmi másnak az okául, azt állítja, hogy akik számot adnak az okokról, azok tévednek, és azokat a módokat is összeszámlálja, amelyek alapján – mint Ainészidémosz gondolja – az oksági magyarázatokhoz való vonzódás miatt ehhez a tévedéshez eljutottak. (5) A hatodik fejtegetés a jó és rossz, a választandó és kerülendő, az előnyös és hátrányos dolgokkal foglalkozik, és amennyire tőle telik, ezeket is ugyanebbe a szőrszálhasogatásba bonyolítja, elzárva őket megragadásunk és tudásunk elől. (6) A hetedik fejtegetés fegyverzetét Ainészidémosz az erények ellen válogatja össze, azt állítva, hogy a bölcselkedők hiábavaló vélekedéseket agyaltak ki rájuk vonatkozóan, és hogy önmagukat vezették félre, mintha eljutottak volna az erény gyakorlásához és elméletéhez. (7) A nyolcadik és utolsó fejtegetés a végcélok ellen irányul, és nem engedi, hogy akár a boldogság, akár a gyönyör, akár a bölcs belátás, akár egyéb dolog, amit csak az egyik vagy másik filozófiai irányzat éppen annak tart, végcél lehessen, hanem azt állítja, hogy a mindenki által ünnepelt végcél egyáltalán nem létezik.