(1) Nosza, most hallgasd meg szavaimat, édes fáradozásom gyümölcseit, nehogy véletlenül azt gondold, hogy ezek a fehér dolgok, melyek szemed előtt ragyognak, fehér elemi részekből állnak, vagy azok, amelyek feketék, fekete magból születtek; és ne hidd, hogy bármi más, aminek színe van, azért olyan színű, mert anyagának részecskéi ugyanolyan színnel vannak megfestve. Az anyag részecskéinek ugyanis egyáltalán nincs semmilyen színük, sem a dolgokéhoz hasonló, sem attól eltérő. (2) Ha netán úgy gondolod, hogy az értelem nem képes az efféle részecskékre irányítani önmagát,159 messze bolyongsz az igazságtól. Mert ahogyan azok, akik születésüktől fogva vakok, és sohasem látták a nap fényét, érintéssel mégis kezdettől fogva megismerik a testeket, amelyekhez számukra semmiféle szín nem kapcsolódik, ugyanígy biztos lehetsz benne, hogy értelmünk is képes fogalmat160 alkotni a testekről anélkül, hogy azokat szín borítaná. Aztán meg mi magunk is, amikor bizonyos dolgokat vaksötétben érintünk meg, színtelenként érzékeljük őket… (3) Továbbá, ha az elsődleges részecskéknek nincs színük, és különböző az alakjuk, amelyekből mindenfajta dolgot és így különböző színeket hoznak létre – ezért sokat számít, hogy mely magok mely magokkal és milyen helyzetben kapcsolódnak össze, és miféle mozgásokat okoznak, illetve fogadnak be egymástól –, akkor nyomban igen könnyen magyarázatot tudunk adni arra, miért van az, hogy ami az imént még fekete volt, az hirtelen márványfehérségűvé változhat, és hogy a tenger, miután felszínét erős szelek korbácsolták fel, miként változik olyan fehér áradattá, mint a fénylő márvány. Azt mondhatod ugyanis, hogy az, amit rendszerint feketének látunk, nyomban ragyogó fehérnek látszik, mihelyt az anyaga összekeveredett, és az elsődleges részecskék rendje megváltozott, és hozzájuk adtunk, illetve elvettünk belőlük néhányat. Ha a tenger felszíne kék magvakból állna össze, akkor semmiképpen nem volna képes fehérre változni. Mert bármilyen módon kavarod fel azt, ami kék, sohasem képes márványszínűre változni… (4) Sőt, észreveheted, hogy minél apróbb részekre szakadnak szét a dolgok, fokozatosan annál jobban elenyészik és kioltódik a színük. Mint amikor apró részekre szakítanak szét valami sötét színű kelmét: miután szálanként szétszedted, elvész minden bíborvörös, mely messze a legragyogóbb szín. Megértheted ebből, hogy a felaprózott részek előbb veszítik el színüket teljes egészében, minthogy a dolgok magvaira bomlanak szét.