A digitális korszak nem kedvez az olvasási készség fejlődésének, mivel a hipertextes olvasás másfajta képességeket kíván. A mai kor gyerekének sokkal több ingerre van igénye, több információt képes feldolgozni, mint az előző generációk. A papírszínházzal való mesélés egyszerre elégítheti ki a mozgókép-orientált befogadók képigényét, és az olvasáshoz szükséges belső képalkotási képesség kialakulásához szükséges feltételeket. A meséknek nagy szerepük van a kisgyerekek szellemi, mentális, érzelmi fejlődésében. A mesehallgatás során gazdagodik a fantáziájuk, szókincsük, fejlődik hosszú távú figyelmük. A szereplőket megismerve azonosulhatnak különböző karakterekkel, akiknek tapasztalata majd segíti őket az adott helyzetekben. A papírszínházas mesélés során a gyerekek a szövegértést is gyakorolják, mindemellett a vizuális kultúra alapjait is építik. Sőt, a papírszínháznak köszönhetően akár az olvasni még nem tudók is képesek a választott történet előadására. A papírszínház használata körülbelül 2 éves kortól ajánlott, így már a bölcsődei nevelők és a szülők is mesélővé válhatnak a fakeret mellett vagy mögött. Az első alapvető ismeretek, például a nyelv elsajátításában is segítséget nyújthatnak a papírszínház mesék: egy rövid történet elmesélése után pusztán a képek elemzése, a látottak leírása által új szavakat taníthatunk a gyerekeknek. A mese felolvasása után ezért adjunk lehetőséget, hogy elmondják, mit hallottak, láttak (Csányi– Simon–Tsík 2016: 35–40.).