A szövegértést feldolgozó hagyományos feladatokon túl azon alkotások esetében, amelyek túlzottan távolinak, idegennek hatnak a gyermekek számára, érdemes minél több játékos, kreatív feladattal színesíteni az órákat. Az illusztrációk készítése, a bábozás vagy a szöveghez kapcsolódó drámajátékok mind alkalmasak lehetnek a tanulói motiváció erősítésére (Bajtai 2004: 10.). A kis bicebóca című fejezet például lehetőséget teremt érzékenyítő drámajátékok kipróbálására: a gyerekek például eljátszhatják milyen jelzésekkel próbálnának elutasítóak lenni egy belépő új osztálytárssal szemben, majd ezt megfordítva az elfogadás gesztusait, verbális megnyilatkozásait lehetne számba venni. Ehhez kötődően arról is lehet beszélgetni (sőt akár el is játszani), hogy milyen nehézségekkel kellene megküzdenie egy mozgásában korlátozott gyermeknek a ma iskolájában, és ebben hogyan tudnak segíteni az osztálytársak. A kreativitást, a történetalkotó fantáziát erősíthetik azok a szerepjátékok, amelyek a regény „meg nem írt” epizódjainak eljátszására épülnek (ennek megfelelően például elő lehet adni azt, ahogyan Malvinka visszaváltja Messzi Gyurka kutyáját, Mitviszt a hatóságiaktól). Mivel pedig a regény zárlata némileg nyitva hagyja Gergő történetét, feladatként átgondolható a „folytatás”: akár közös megbeszélésként, akár egyéni feladatként (amelyben nemcsak a megírt történetek, hanem az illusztrációk is elfogadható alternatívát jelenthetnek).