Bárdos Jenő

Élő nyelvtanítás-történet napjainkig


Kommunikatív gyakorlatok az osztályteremben

Osztálytermi megfigyelések és tananyagelemzések egyaránt azt bizonyítják, hogy a nyelvi játékok, a gyakran pármunkában végzett szerepjátékok, dramatizált vagy spontán csoportbeszélgetések, problémamegoldó szimulációk tekinthetők a kommunikatív nyelvtanítási tevékenységek legjellegzetesebb műfajainak. Már a felsorolásból is kiderül, hogy ismert műfajokról van szó, hiszen például a nyelvi játékok végigkísérik a nyelvtanítás egész történetét. Ezek a régebbi eljárások úgy tudtak belesimulni a kommunikatív nyelvoktatás módszertani menetébe, hogy képesek voltak megfelelni az új elvárásoknak. Ilyen volt többek között a tanuló-központúság; az információhiány által teremtett interaktív környezet; az interaktivitásból következően a nyelvi válogatás lehetősége (bár ezt a gyakorlat kerete, leírása, a szerepjátszó kártyák gyakran korlátozták). A tanuló-központúságból következett az a jelentős tanári szerepváltás, amely a frontális munkát esetleg kedvelő tanárt is lekergette „a karmesteri pulpitusról”, hogy az osztálytermi kereteket fellazító, de hatékonyabbnak tartott csoportbontás, pármunka, individualizáció felé sodorja. A humanisztikus módszerek hatását fedezhetjük fel ezekben a változásokban: a tanár ugyan irányít, de főként összehangoló, segítő, eligazító és nem utolsósorban lelkesítő tevékenységet folytat (nem pedig „előad a témáról”). A tanulók esetében felértékelődnek a kommunikációs készségek, amelyeknek alapfeltételei: az oldottság, az ellazultság, a jó összpontosító képesség és mindenekelőtt az élénkség, mozgósíthatóság, tettvágy – mindez nem feltétlenül kedvez minden tanulótípusnak. Ahogy a témáról való előadás eltűnt a tanárnál, ugyanúgy nyoma veszett a monológnak mint beszédműfajnak (az elmesélés, a citálás, bármilyen betanult szöveg akár művészi előadása relatíve elértéktelenedett). Ezeknek a gyakorlatoknak a hiányát és következményeit a nagyobb szókincset és a fejlettebb kognitív tevékenységet elváró vizsgákon kell később a diákoknak fájdalmasan megtapasztalniuk. Vizsgáljunk meg néhányat a legnépszerűbb tevékenységformák közül!

Élő nyelvtanítás-történet napjainkig

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 128 3

A nyelvtanítás kultúrtörténete röviden felidézi a régmúlt idők nyelvtanítását, majd részletesebben foglalkozik a 20. század legismertebb és leghatékonyabb módszereivel. Legnagyobb mélységben a múlt század végétől napjainkban is uralkodó kommunikatív nyelvtanítást elemzi, beleértve a kortárs, 21. századi alkalmazásokat is. A művelődéstörténeti háttérbe ágyazott tanítási tapasztalat megismerése elvezet a nyelvpedagógia mint elmélet és gyakorlat megismeréséhez, egyben lehetővé teszi a hagyomány és a kiemelkedő, kreatív egyéniségek szerepének megértését a professzió fejlődésének egészében. A nyelvpedagógus így biztos fogódzót és inspirációt kaphat, amely a napi praxison túl egy reflektív jellegű nyelvpedagógiai gondolkodáshoz is biztos támpontot jelent

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-elo-nyelvtanitas-tortenet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave