Bárdos Jenő

Élő nyelvtanítás-történet napjainkig


Laikus vélekedések és előítéletek

Amikor a tartalomközpontú nyelvtanítás mint szakkifejezés (Content Based Language Teaching, CBLT) megjelent, szép számmal akadtak olyanok, akik semmitmondónak találták a nevét, merthogy minden oktatásnak van tartalma. Nem meglepő, hogy ezt követően a feladatközpontú nyelvtanulás felbukkanása (Task Based Language Teaching, TBLT) az angolszász nyelvmetodika újabb vadhajtásának tűnik, amely elnevezésében már csak a ráfogás misztériumát őrizte meg, mivelhogy az osztálytermi tanítás emberemlékezet óta feladatsorokra épül. Ennélfogva a feladatközpontú nyelvtanítás nagyjából úgy hangzik a laikus számára, mintha azt mondanánk: kerek kerék, avagy fából vaskarika. Ráadásul a feladatokra fokuszáló nyelvtanítás egész tartománya főként elméleti vitáktól hangos, ugyanakkor a valóságban éppen azt figyelhettük meg, hogy a tanítás mindennapi gyakorlata inkább az ösztönösségből és nem az elméleti meggyőződésből vagy a kutatási eredmények ismeretéből merít (vö. Bárdos, 2001/c:18). Talán éppen ezért tisztán feladatközpontú nyelvi kurzusok még ma is csak korlátozott számban léteznek: a nyelvtanítási szakma igyekezett elhessegetni annak a rémét, hogy ezentúl majd nem nyelvi jelenségeket, hanem feladatokat kell válogatni, fokozatosság szerint sorba állítani, újszerű módszerekkel tanítani, és még inkább újszerű módszerekkel mérni a hatásukat. Mint számos más újítást, sikerült ezt is beskatulyázni, leegyszerűsítve bár valamely sémába gyömöszölni és a feledés homályába burkolni: így a nyelvtanárok többsége tovább lubickolhatott az úgynevezett PPP metodikák langyos holtágaiban... (Újabb angolszász terminológia: Presentation – Practice – Performance – minden olyan módszer, amely a megtanulandó anyagot bemutatja, majd utána gyakoroltatja, és végül elvárja, hogy azt megfelelő szinten előadják – egy tőről fakad: kevés kivétellel idesorolható a nyelvtanítás-történet majdnem minden ismert módszere.) A feladatközpontú nyelvtanítás szakítani kíván ezzel a hagyománnyal, és igyekszik hidat verni a (feladatközpontú) kutatási eredmények és az ezek következtében elvárható nyelvpedagógiai alkalmazások között tapasztalható szakadék fölé. Az elkövetkezendőkben a feladatközpontú nyelvtanítás előzményeiről, kialakulásáról, elméletéről és gyakorlatáról, valamint várható hatásáról lesz szó.

Élő nyelvtanítás-történet napjainkig

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 128 3

A nyelvtanítás kultúrtörténete röviden felidézi a régmúlt idők nyelvtanítását, majd részletesebben foglalkozik a 20. század legismertebb és leghatékonyabb módszereivel. Legnagyobb mélységben a múlt század végétől napjainkban is uralkodó kommunikatív nyelvtanítást elemzi, beleértve a kortárs, 21. századi alkalmazásokat is. A művelődéstörténeti háttérbe ágyazott tanítási tapasztalat megismerése elvezet a nyelvpedagógia mint elmélet és gyakorlat megismeréséhez, egyben lehetővé teszi a hagyomány és a kiemelkedő, kreatív egyéniségek szerepének megértését a professzió fejlődésének egészében. A nyelvpedagógus így biztos fogódzót és inspirációt kaphat, amely a napi praxison túl egy reflektív jellegű nyelvpedagógiai gondolkodáshoz is biztos támpontot jelent

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-elo-nyelvtanitas-tortenet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave