Bárdos Jenő

Élő nyelvtanítás-történet napjainkig


A feladat és környezete

Vannak feladatok, amelyeknek elvégzéséhez nincs szükség nyelvhasználatra: ezeket kirekesztjük vizsgálódásunk köréből. Olyan feladatokkal foglalkozunk itt, amelyekben a cél eléréséhez a nyelv használatán át visz az út, és ez többnyire nem csak egy beszélőt feltételez. Egy ilyen feladatban – az értelmesség primátusa mellett – többek között olyan műveletekre kerül sor, mint a megértés, új közlés, korábban hallott vagy olvasott nyelvi formák átalakítása, interakció stb. A legtöbb szerző egyetért abban, hogy a feladatnak konkrét eredménye van, amely a befejezettség érzetét kelti. (A leghíresebb meghatározásokat lásd: Breen, 1987; Bygates-Skehan-Swain, 2001; Lee, 2000; Long, 1985; Nunan, 1989; Prabhu, 1987; Skehan, 1998 stb.) A fenti megállapításon túlmenően, Prabhu (1987) külön kiemeli a kognitív műveletek fontosságát az ilyen feladatokban. A gondolkodási folyamatnak kétségkívül része az érvelés, a legfontosabb pontok kiválasztása, a témák csoportosítása, sorrendbe helyezés, az információ átalakítása és így tovább. Úgy tűnik, hogy a feladatközpontú nyelvtanítás valóban kevés figyelmet szentel a feladatok megoldásához okvetlenül szükséges kognitív műveletek tanulmányozásának. A feladatok megoldásához szükséges egyfajta ügyesség is, amelyet nem könnyű besorolni a nyelvi vagy akár a kognitív műveletek kategóriáiba. A feladat megoldottsága, az eredményesség nem egyszerűen a nyelv használata, sőt, az eredményesség megítélése többnyire nem nyelvi eszközökkel történik. Közhelyszerű példával élve: ha az egymásnak háttal ülő két tanuló nem képes rájönni a kezükben tartott képek közötti apró különbségekre, akkor a feladat megoldása sikertelen volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a feladat megoldása céljából produkált nyelvi jelenségek nem szolgálták kellően a közvetett célt: a nyelvhasználat útján történő nyelvelsajátítást. A feladat tehát keret, amely meghatározza, hogy milyen tanulói tevékenységformákra van szükség. Elvégzésük közben tényleges nyelvhasználatra kerül sor, és ennek a nyelvhasználatnak van konkrét, kommunikatív eredménye. Mindeközben az értelmességet egy pillanatra sem veszítettük el szem elől: a nyelv használata nem öncélú.

Élő nyelvtanítás-történet napjainkig

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 128 3

A nyelvtanítás kultúrtörténete röviden felidézi a régmúlt idők nyelvtanítását, majd részletesebben foglalkozik a 20. század legismertebb és leghatékonyabb módszereivel. Legnagyobb mélységben a múlt század végétől napjainkban is uralkodó kommunikatív nyelvtanítást elemzi, beleértve a kortárs, 21. századi alkalmazásokat is. A művelődéstörténeti háttérbe ágyazott tanítási tapasztalat megismerése elvezet a nyelvpedagógia mint elmélet és gyakorlat megismeréséhez, egyben lehetővé teszi a hagyomány és a kiemelkedő, kreatív egyéniségek szerepének megértését a professzió fejlődésének egészében. A nyelvpedagógus így biztos fogódzót és inspirációt kaphat, amely a napi praxison túl egy reflektív jellegű nyelvpedagógiai gondolkodáshoz is biztos támpontot jelent

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-elo-nyelvtanitas-tortenet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave