A cím kiforrottságot, lezártságot, egészlegességet, sőt felismerhetőséget sugall, ezért mint ilyen, félrevezető. A viszonylag kevés hozzáférhető tananyag, kísérlet, kutatásleírások alapján a megoldások olyan zavarba ejtő sokféleségével találkoztunk, amelyet nem lehet egyszerűen eklektikának tekinteni, a megfelelő jelző inkább a kaotikus. Márpedig egy metodika – számunkra az osztálytermi közlekedés letisztult és egyértelmű kódjai – inkább jól kitaposott ösvények emlékképeit sorjázza, nem pedig a dzsungelba veszés lehetőségét sem kizáró példázatokkal operál. Éppen ezért nem szegődünk egyetlen tananyag vagy egyetlen nyelvpedagógus elképzeléseinek nyomába, hanem csak olyan mozzanatokat ismertetünk, amelyeket minden szakértő elfogad. Ilyen kívánalom például az, hogy minden feladat megoldását, a feladatmegoldás tényleges folyamatát meg kell hogy előzzön egy feladat-előkészítő szakasz, csakúgy, mint ahogy egy befejező szakaszra is szükség van a feladat megoldását követően. Nagy tapasztalatú nyelvtanárok alighanem közhelynek nyilvánítják majd ezt a követelést, minthogy bármely osztálytermi cselekvésnek vannak elő- és utómunkálatai: eddig az egész metodikai közhely, klisé. Sietve megjegyezzük, hogy a hírhedt audiolingvális módszer idején szintúgy kötelező volt az ún. labor-előkészítő óra, mint a laborozás eredményeit feldolgozó óra, vagyis a laborozás olyan módszertani helyet kapott, mint manapság a feladat tényleges megoldása. Ennek ellenére jó néhány nyelvtanár kihagyta a labor-előkészítőt, és ezáltal csökkentette a hatékonyságot (és műhibaként „tanított” a laborban gyakoroltatás helyett). Ugyanígy jó néhány nyelvtanár elmulasztotta a laborfoglalkozások utáni megerősítést, amely a behaviourista tanuláselmélet kézenfekvő meghosszabbítása lehetett volna. Ráadásul az ilyen intenzív gyakorlás rengeteg pszichológiai zajt, nyelvi bizonytalanságot és más efféléket képes kelteni: nyelvtanári rutin az ilyenkor szükséges ébren tartó és romeltakarító hadműveletek elvégzése, a tisztánlátás az újabb zavarkeltő ütközetek előtt. A párhuzam a nyelvi laborok használatával mulatságosnak tűnik, ám a feladatközpontú nyelvtanítás esetén már kiterjedt kutatás bizonyítja, hogy a feladat elvégzésének hatékonysága nagyban függ a feladat előkészítésének minőségétől, a feladat elvégzése utáni tevékenységek pedig a tudatosítást, a megszerzett ismeret (készség, jártasság) értékének megbecsülését szolgálják. Ez az irányhármasság azonban csak időbeli kereteket jelöl (ugyanolyan sematikus, mint a bevezetés, tárgyalás, befejezés), ezért a témánkhoz való közelítés jegyében érzékeltetnünk kell, hogy milyen tevékenységformák várhatóak el az egyes fázisokban.