Régi metodikák is hangsúlyozzák a megerősítés, a jóváhagyás, a tudatosítás szükségességét. Tanulságos összehasonlításra nyílik lehetőség, ha az adott feladat megoldását be tudjuk mutatni a tanulóknak anyanyelvi beszélők segítségével. Globálisan és analitikusan is össze lehet hasonlítani a nyelvi jelenségeket, és ez kitűnő alkalom arra, hogy most ne a jelentésre, hanem a nyelvi formára összpontosítsunk. A feladat elvégzését követő gyakorlatok között nagyon is helye van a nyelvhelyességet emelő, a nyelvi igényességet tudatosító gyakorlásnak, amely széles körű nyelvtani-lexikai elemzésen alapul, de kiejtési vagy nyelvhasználati problémákat is érinthet. A tanuló tudatosságát erősítik ezek a gyakorlatok, de segíthetik a bevésést is, mert így – a feladattesttől elkülönítve – nem rombolják annak egészlegességét, a megszabott idő iránti érzékenységét. Az elért eredmények megerősítését szolgálhatja a feladat megismétlése. A feladat megoldásának menetéről, a megtapasztalt nehézségekről szóbeli visszajelzést vagy akár írásbeli jelentést lehet kérni, amelyekből az is kitűnhet, hogy az egyén mennyivel járult hozzá a közösség teljesítményéhez, vagy hogy mennyit „profitált” a közös cselekvésből. A feladat megoldása utáni tevékenységek körébe sorolandó a nyelvi tudatosítást szolgáló ősi gyakorlatok egyike: a tanulói hibák kigyűjtése és elemzése.