A történeti módszerek grafikus ábrázolásának a lényege az, hogy az előző fejezetben tárgyalt tizenhárom tényező segítségével vizuálisan is érzékelhetővé teszi egy adott módszer profilját a polarizáltság olyan mezőiben, amelyeknek végpontjait nem egy-egy módszer szeszélye vájta ki. Ezek a dichotómiák (pl. tudatosság-ösztönösség) magának a nyelvnek, a nyelvtanulásnak, illetve a nyelvet produkáló és tanulásra képes embernek elidegeníthetetlen sajátosságai. Nem véletlen, hogy számos bemutatott tényezőnk közvetve összefüggésbe hozható nyelvünk és gondolkodásunk biológiai hordozójának: az emberi agynak kettős felépítettségével (jobb és bal félteke). Ezeknek az összefüggéseknek a kutatása nem tárgya e könyvnek, fontos viszont megjegyezni, hogy a táblázatokban látható + (plusz), illetve – (mínusz) jelek továbbra is a vizsgált tényező meglétére vagy hiányára utalnak, és nem jelentenek értékítéletet. Nem jelent ez értékítéletet még akkor sem, ha a jelenleg divatos nyelvtanítási trendek inkább a jobb oldal irányába húznak. A cél tehát egy adott módszer szemléltetése, láttatása, más módszerekkel való szembeállítása, ami újabb tanulságok levonását teszi lehetővé.