Bárdos Jenő

Élő nyelvtanítás-történet napjainkig


Ókori hagyományok, középkori iskolázás

A szakirodalom (pl. Titone, 1968; Kelly, 1969; Bell, 1981; Bárdos, 1988; Caravolas, 2000) nyugati hagyománynak nevezi a nyelvek tanulmányozásának azt a töretlen vonalát, amely az ókori Görögországból indult, majd Alexandria és Róma rétorainak segítségével skolasztikus és spekulatív grammatikusok keze nyomán egészen a 18–19. század normatív nyelvtanításáig tartott. Különösen furcsának tűnhet ez az elnevezés, ha meggondoljuk, hogy a felvázolt, több évszázados európai műveltség ún. magas kultúrájának a hordozója az a pogány latin nyelv, amelyet a hanyatló birodalom szimpatizáns császárai, őskeresztények és névtelen szerzetesek merítettek a bibliai gondolat keresztvizébe. Az a nyelv ez, amelyen Abelard-nak és társainak sikerült racionalizálnia a teológiát és ezzel megalkotni a nyugati világ valóban első filozófiáját.

Élő nyelvtanítás-történet napjainkig

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 128 3

A nyelvtanítás kultúrtörténete röviden felidézi a régmúlt idők nyelvtanítását, majd részletesebben foglalkozik a 20. század legismertebb és leghatékonyabb módszereivel. Legnagyobb mélységben a múlt század végétől napjainkban is uralkodó kommunikatív nyelvtanítást elemzi, beleértve a kortárs, 21. századi alkalmazásokat is. A művelődéstörténeti háttérbe ágyazott tanítási tapasztalat megismerése elvezet a nyelvpedagógia mint elmélet és gyakorlat megismeréséhez, egyben lehetővé teszi a hagyomány és a kiemelkedő, kreatív egyéniségek szerepének megértését a professzió fejlődésének egészében. A nyelvpedagógus így biztos fogódzót és inspirációt kaphat, amely a napi praxison túl egy reflektív jellegű nyelvpedagógiai gondolkodáshoz is biztos támpontot jelent

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-elo-nyelvtanitas-tortenet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave