A fenti tematika ideális megvalósulási formája graduális szinten két óra előadás, amelyet két óra szeminárium követ. A szeminárium célja az előadás körüli esetleges homály eloszlatásán túl a történeti módszerek gyakorlása mikrotanítás formájában. A szeminárium nem akármilyen szemléltetőeszközök jelenlétében válhat hatékonnyá: eredeti tankönyvek (nyelvtani-fordító módszer); eredeti faliképek (direkt módszer); egyszerűsített olvasókönyvek (olvastató módszer); nyelvi laboratórium és nyelvi laborgyakorlatok (audiolingvális módszer); eredeti diasorok magnetofonnal szinkronizálva (audiovizuális módszer) és így tovább. Az egyes mikrotanításokra kiszemelt diákok előre olvasnak, külön tájékozódnak, és konzultációs lehetőséget kapnak a szeminárium vezetőjétől. A mikrotanítást (amelynek résztvevői a csoport tagjai) azonnal elemzik – a videofelvétel segít az emlékezésben (és persze abban is, hogy a tanárjelölt kívülről látja önmagát). A lényeg az, hogy a jelöltek megtanuljanak a régi mesterek stílusában tanítani, legyen autentikus belső képük egy-egy módszer mibenlétéről – és egyben éljék át (és túl) első fellépéseiket saját tanári színpadukon. Az előadások önmagukban lehetnek bár varázslatosak, szellemesek és elbűvölőek (illetve a diákság jelentős részének – a történeti érdeklődés hiányában – érdektelenek), önmagukban nem sokat érnek. Csak akkor válnak a jelöltek személyes élményévé, ha a szemináriumokon átélhetik az adott nyelvtanítási stílus általános elveit csakúgy, mint személyfüggő részleteit. A kedvükre való átéltségek mélységét úgyis majd több ezer óra keserves vagy éppen felemelő tapasztalata vájja ki.