Comenius előtt is írtak már jelentős nyelvkönyveket, didaktikai munkákat (pl. Ascham, Bathe [Bateus], Ratke [Ratichius], Erasmus, Vives – lásd könyvünk végén a nyelvpedagógiai panteont), de ezek a művek sem eredetiségben, sem későbbi hatásukban nem versenyezhetnek a comeniusi életmű legfontosabb darabjaival. A feljegyzések szerint Comenius már tanári pályája kezdetén írt egy tanulást megkönnyítő nyelvtant (Grammaticae Facilioris Praecepta), ez azonban elveszett. Az 1630-as évek elejét tekinthetjük első rendkívül termékeny nyelvpedagógiai korszakának: ekkor írt egy általános latin nyelvtant (Grammatica Latina), és ekkor írta meg annak a tankönyvnek az alapformáját, amely méltán világhírűvé tette: lanua Linguarium Reserata Aurea. Ekkor már létrehozta nagy didaktikáját (Didactica Magna) cseh nyelven (ez jelent meg latinul 1657-ben Amszterdamban), és létezett már a lanuánál valamivel egyszerűbb Vestibulum. Didaktikájának ebben a korai változatában is megjelenik már az a törekvés, hogy olyan oktatási módszert találjon, amelyben a tanároknak kevesebbet kelljen tanítani és a tanulóknak többet tanulni, mert akkor az iskolában kevesebb lesz a felesleges gyötrelem és lárma, és több az előrehaladás, aminek eredményeképpen majd a keresztény közösségen a sötétség és széthúzás helyett világosság, nyugalom és béke honol. Innen már csak egy piciny lépés Comenius panszofikus tanításának megértése, miszerint minden embernek arra kell törekedni, hogy a világot a maga teljességében megragadó ismereteket szerezzen, mert csak így találhatja meg helyét a világban. A Vestibulum és a lanua azonban nem a filozófus, hanem a gyakorló tanár munkája a comeniusi életműben, amelyekhez harmadik szintként az Átrium csatlakozott 1652-ben, és így először Patakon állt össze az első három osztály latintanításának anyaga. Ez lett tehát a híres VIA-tankönyvsorozat (betűszó, a tankönyvek címének első betűiből), via, vagyis út, amely a bölcsességek palotájához vezet (palatium sapientiae). Más értelmezések szerint a nebuló itt lép be a nyelvek templomába: először a templomtornác, azután a kapu, majd a tágas udvar, s a végső pont a kincseskamra (thesaurus) – ennek a negyedik szintnek azonban nincs tankönyvi nyoma.