Bárdos Jenő

Élő nyelvtanítás-történet napjainkig


Híres és hírhedt szerzők

A 19. század derekán a nyelvtani-fordító módszer szinte az egész világon megerősödött. A minta, amelyet követtek, a német gimnáziumok szerkezete (humán/reál) és tantervei, amely arra a Poroszországban megvalósult kétszintű rendszerre nyúlik vissza, amelyet még Humboldt dolgozott ki a harmincas évek derekán. Szükség volt arra, hogy az állami tisztviselők nyelveket ismerjenek, és ugyanez a gyakorlati igény más országokban is felmerült. Így lett az idegen nyelv tanterv által megerősítetten iskolai tantárgy – és ugyanekkor indult el a nagy számban követelt iskolai nyelvkönyvek megjelentetése. Gyakran nem is a tévedéseikben mégis újításokat is hozó eredeti szerzők mértek súlyos csapást a nyelvtanulás/nyelvtanítás lehetőségeire (mint például Meidinger, Ahn vagy Ollendorf), hanem az őket jobbítani szándékozó, de az eredeti elképzeléseket túlzottan leegyszerűsítő vagy bemerevítő epigonok (mint például Tiarks, Ploetz és Weisse).

Élő nyelvtanítás-történet napjainkig

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 128 3

A nyelvtanítás kultúrtörténete röviden felidézi a régmúlt idők nyelvtanítását, majd részletesebben foglalkozik a 20. század legismertebb és leghatékonyabb módszereivel. Legnagyobb mélységben a múlt század végétől napjainkban is uralkodó kommunikatív nyelvtanítást elemzi, beleértve a kortárs, 21. századi alkalmazásokat is. A művelődéstörténeti háttérbe ágyazott tanítási tapasztalat megismerése elvezet a nyelvpedagógia mint elmélet és gyakorlat megismeréséhez, egyben lehetővé teszi a hagyomány és a kiemelkedő, kreatív egyéniségek szerepének megértését a professzió fejlődésének egészében. A nyelvpedagógus így biztos fogódzót és inspirációt kaphat, amely a napi praxison túl egy reflektív jellegű nyelvpedagógiai gondolkodáshoz is biztos támpontot jelent

Hivatkozás: https://mersz.hu/bardos-elo-nyelvtanitas-tortenet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave