Prendergast – hasonlóan az előző fejezetben megidézett Marcelhez – életének jelentős részét külföldön, furcsa nyelvek közt élte le. Brit kormányhivatalnok volt, aki Indiában, Madrasban élt, és megtanulta a telugu és a hindusztáni (hindi és urdu) nyelveket. Jól megfigyelte, hogy miként sajátítják el anyanyelvűket a gyermekek, ám később Angliában leírt és publikált módszere leginkább a mondatok szabályok alapján történő generálhatóságának megsejtéséről lett híres. 1864-es alapművét a hatvanas, hetvenes években más nyelvekre is adaptálta. Később azon az alapon támadták rendszerét, hogy egymással össze nem függő mondatmintákban rejtette el nyelvtani szabályokra fokuszáló mondanivalóját, nem teremtett valódi kontextusokat. Egész tanítási rendszere rendkívül nehézkes – tananyagaiban a taníthatóság és tanulhatóság követelményei megkérdőjeleződnek. Elképzeléseit mégis érdemes megvizsgálnunk, mert egyes részleteiben didaktikai tanulságokkal szolgál, a mondatok generálhatóságának elővezetésében pedig egyszerre emlékeztet a régmúlt idők szubsztitúciós tábláira és a második világháború utáni strukturalista nyelvtanok (slot and filler grammars) szubsztitúciós elvű mintamondataira; ugyanakkor valamit megelőlegez – egyfajta naiv előképként – Chomsky transzformációs-generatív nyelvtanából is.