Berlitz Dél-Németországból származott, talán még némi lengyel vér is csörgedezett ereiben, és a húszas évei derekán vándorolt be az Egyesült Államokba, ahol 1878-ban Providence-ben, Rhode Islanden saját iskolát alapított. Hirdetés útján lelt rá francia partnerére Nicholas Jolyra, és így már világos lehet, hogy miért kellett a HennessSauveur kettős munkáját olyan részletesen vizsgálnunk. Az ő esetükben még élesebben kiviláglott, hogy a német partneré a szervezői tehetség, de az általa csak „Berlitz-módszer”-nek nevezett majdani direkt módszer rendszerbe, tankönyvekbe foglalása is neki köszönhető. Legsikeresebb tankönyvei kezdőkhöz szólnak, a tanári utasítások pedig rendkívül világosak. Tilos a fordítás, valamint a nyelvtani magyarázat, legalábbis a kurzus elején. A szóbeli munkán van a hangsúly, leginkább a kérdés-felelet módszerét kell alkalmazni. Berlitz szerint nyelvtanár csak anyanyelvű beszélő lehet. A Berlitz-iskolák és tananyagaik rövid időn belül felülmúlták Ahn és Ollendorf sikereit: először az Egyesült Államokban nyitott iskolát a legnagyobb városokban (New York, Washington, Boston), de a század végén a tucatnyi iskola mellett már kétszer annyi volt Európában, ahol nemcsak Németországra és Angliára támaszkodott, hanem a tananyagokat más nyelvekből is kidolgozta. A századforduló után a svéd, lengyel, orosz, portugál, japán változat mellett már a magyar is megjelent. A különféle tanítási szinteket mindenütt tartották, tehát valaki egy másik földrészen is folytathatta ugyanott tanulmányait, ahol korábban abbahagyta.