West olvastató módszerével egy kultuszt indított el. Az olvasás kultusza persze nem új (gondoljunk Marcel kívánalmaira és meggyőződésére), de a modern nyelvtanításban, végig a huszadik században mind a mai napig, az extrakurrikuláris olvasás vagy egyszerűsített olvasókönyvek segítségével folyik, vagy olyan könyvekével, amelyeket tudatosan egy adott szint számára speciálisan képzett szerzők írnak meg. Minden nagyobb nyelvkönyvkiadó rendelkezik egyszerűsített olvasókönyvekkel, amelyeknél nagyon gyakran a sorozat élén vagy a címben látható szám azt jelzi, hogy az adott könyv (például Macmillan, 900) a gyakorisági listán szereplő szavakból az első kilencszázra épít. Ilyen rendszerek alapján fokozatosan egymásra épülő könyvszekvenciákat lehet tanulmányozni, amelyek történetileg is igen nagy jelentőségűek voltak azokban az országokban, ahol az adott célnyelv anyanyelvű beszélői nem fordultak elő különösebben magas létszámban. A különféle extrakurrikuláris olvasmányanyagok ma már persze nem korlátozódnak egyszerűsített olvasókönyvekre, és az olvasmányok feldolgozásának metodikája sem szűkíthető le az egykori olvastató módszerre. A magazin jellegű nyelvtanító folyóiratok, képregények, digitális rögzítésű képekkel illusztrált tananyagok, illetve az eredeti regények internetes letölthetősége csökkentik a hagyományos olvasókönyvek versenyképességét a nyelvtanulás globálissá bővült piacain.