Kevés olyan témát találunk Sweet több mint száz éves korszakalkotó munkájában, amely maradéktalanul nyugvópontra jutott az elmúlt száz esztendőben. Eltekintve attól az elfogódottságtól, amelyet Sweet a fonetika és tanítási következményeiben a fonetikai átírás iránt érez, szinte minden gondolata mérsékletre és óvatosságra int. Műveinek legnagyobb erénye az – amelyet egész életművével bizonyított -, hogy minden problémához tudományosan közelített, így a nyelvtanítás módszerének megtalálásához is. Ha összegezzük felsorolt alapelveit, akkor lelki szemeink előtt egy mérsékelt direkt módszer körvonalai bontakoznak ki. Már ebben az első nyelvpedagógiai monográfiában Sweet figyelmeztetett arra, hogy a jó módszer jó alapelveken alapul (az általa felsorolt alapelvek között olyan pedagógiai alapigazságok szerepelnek, mint hogy a tananyagot válogatni kell; az anyag mennyiségét limitálni kell; az anyagot arányosan kell a négy készség fejlesztésére fordítani; a tananyagot nehézségi sorrend szerint kell fokozatokba állítani; stb. Sweet majdnem mindenben mértéktartónak mutatkozik, a korai nyelvtanulás híve, de nem a túl koraié. Szerinte a nyelvtanulás elkezdésének ideális időpontja a tízéves kor. Ez utóbbi kis oldalvágással csak az érdeklődést kívántuk felkelteni. Minthogy e könyvhöz szöveggyűjtemény még nem jelent meg, történeti műveket pedig ritkán fordítanak egészében magyarra, ezért az eredeti mű elolvasását ajánljuk.