Lesznek és már vannak is olyanok (Titone, 1968: 108), akik az audiovizuális módszert nem tekintik önálló módszernek, hanem csak a már meglévő módszerek továbbfejlesztésének. Annyiban egyetérthetünk velük, amennyire a (Hornby bábáskodásával létrejött) brit szituatív módszerek is elképzelhetetlenek a Palmer-féle orális módszer nélkül, és mint ahogy később az olyan zseniális szerzők, tankönyvkirályok, mint Alexander és O’Neill működése sem képzelhető el a szituatív módszer nélkül: ez maga a fejlődés. Az audiovizuális módszer is orális módszer, bár effektív technikái közelebb állnak az audiolingvális módszerhez, amely részben a gépek alkalmazásával függ össze. Ebben az értelemben azonban majdnem minden címkézett módszer visszavezethető valamire, hogy aztán visszajussunk valamelyik alapvető nyelvtanítási dilemmához (lásd első fejezet), mint ahogy lehetséges a nyelvtanítás-történet összes módszerét egy többé-kevésbé formalista és egy többé-kevésbé funkcionalista csoportba bezsúfolni. Ráadásul az audiovizuális módszer – szemben az eddig tárgyalt huszadik századi módszerek többségével – francia anyanyelvű környezetben jött létre. Ez a tény felveti azt a meglehetősen érdekfeszítő kérdést is, hogy létezik-e (létezhet-e) nemzeti alapú, adott nyelvi hátterű nyelvpedagógiai módszer vagy elmélet. Szinte hallani a felhördülést, hogy nemcsak lehetséges, de van is ilyen: a tanítási stílus, az elrendezés logikája, a sejtetés és éreztetés finomsága, szemben a nyelvi elemek bedöngölésének katonai kegyetlenségével és így tovább. A felháborodás oka legalább ötven százalékban az angolszász metodika akadálytalan túlburjánzása, amely óhatatlanul a nemzeti vívmányok elértéktelenedéséhez vezet. Mégis ünnepélyesen kijelenthetjük, hogy az audiovizuális módszer nem azért került reflektorfénybe, mert eredetileg francia találmány és ellensúlyozni akarunk, hanem azért, mert a nyelvtanítási modernizáció egyik olyan lényeges eleme, amely nélkül a nyolcvanas évek elvárásai egy módszerrel vagy egy tananyaggal szemben érthetetlenek. Nevéhez híven a módszer valóban eszkalációt jelent bizonyos technikai eszközök használatában, mindez azonban csak körülmény, minthogy arra majd a módszer gyakorlatának tárgyalásakor rámutatunk.