Egy jól kivitelezett tanóra a néma módszerrel intenzív agymunkát igényel tanár és diák vagy diák és diák között. Arról ugyan szó sincs, hogy a diákok, de még a tanár is, némák lennének, csak arról van szó, hogy a tanár igyekszik minél kevesebbet beszélni, és a csendet módszertani eszközként használja fel arra, hogy a diákok megszólaljanak, vegyék át a kezdeményezést – ehhez azonban ki kell találniuk, hogy mi is történjék, mit is akart a tanár mondani. Közismert, hogy a módszer egyik technikai eszköze az úgynevezett Cuisenaire-féle rudacskák (1 cm átmérőjű, 1–10 cm hosszú, színes fahasábok tíz méretben és különböző színekben). A tanárnak mindig szüksége van valami kis nyelvi elemre, amelyet aztán gyakoroltat. Egy kezdő órán például felemeli a zöld rudat, és azt mondja, hogy „ez egy rúd, zöld rúd”. Azután felmutatja a piros rudat, és azt mondja: „Ez egy rúd, piros rúd”. Utána elhallgat, és felmutatja a zöld rudat, és addig „sújtja csenddel” a diákokat, amíg valamelyikük meg nem szólal. Ha helyes, amit mond, a tanár arcjátékkal elfogadja a feleletet, ha nem, másik diák próbálkozik majd. A cél tehát az, hogy gondolkodtatással, igen kis szókinccsel meglehetősen nagy mennyiségű nyelvi elemet sajátíttassunk el, de rögtön szóbeli gyakoroltatás formájában.