Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai


8.1. A megelőző orvostan és a katasztrófa-orvostan kapcsolatai

A megelőző orvostan és a katasztrófa-orvostan kapcsolatait a világról alkotott képünk változásában kereshetjük.
Folytatódott és kifejezettebbé vált az a folyamat, hogy a túlnépesedett világ lakosságának mind nagyobb része él katasztrófafenyegetésnek kitéve. Ráadásul a világ népességének 50%-a éli már ma is, nem európai értelemben vett (bádog) városokban az életét. A lakosság koncentrálódásának a folyamata 2025-re a 80%-ot is elérheti. Egy százéves adatsor elemzése alapján, amíg az éves katasztrófaelőfordulás nagyságrendje a hetvenes évek közepére érte el a 10-es nagyságrendet, addig napjainkra ennek a mutatónak a növekedése csaknem elérte az 80 esemény/éves nagyságrendet. Az elmúlt 20 évben a katasztrófaesemények során világszerte, annak hatásai (súlyos egészségkárosodás, testi-lelki veszteségek) következtében megsérült több mint 800 millió és meghalt több mint 3 millió ember. A növekvő társadalmi és a következményes gazdasági kihatások meghaladják csak az utóbbi 16 évben az 1,68 milliárd US dollárt. A katasztrófák alapvetően energiákat vonnak el az egész civilizációnktól, eltérítenek a fenntartható fejlődés megvalósításától, súlyosan befolyásolják a kárterület lakosságának a helyzetét mind egészségügyi, mind minden más téren, csökkentve a terület gazdasági megtartó képességét.
Az adatok megismerésében szerepet játszanak a világban kialakult elképesztően gyors és hatékony hírközlési és adatkezelő rendszerek, de a markáns növekedési trend semmiképpen sem vitatható. A katasztrófák tipológiája évről évre és szerzőről szerzőre egyre gazdagabbá válik, ebben a fejezetben a WHO egyszerűsített kategóriáit használjuk, ahol az egyedi események három fő kategóriába oszthatóak:
  1. a természeti (földrengés, árvíz, vulkánkitörés, szökőár stb.),
  2. a technológiai vagy civilizációs-ipari katasztrófák (vegyipari, biológiai és nukleáris ipari), és
  3. a társadalmi katasztrófák (háború, polgárháború, felkelés, terrorizmus).
A katona- és katasztrófa-orvostan kapcsolatainak legalább négy szintjét találhatjuk meg.
A katasztrófák egészségre gyakorolt elsődleges és másodlagos hatásaival összefüggő adatok, és elemzéseik ma már lehetővé teszik a védekezés egyre kifinomultabb reagálási és megelőzési módszereinek a kidolgozását. A megelőző és katasztrófa-orvostan közötti kapcsolódás elsődleges, teoretikus szintjét, az az összefüggés határozza meg, hogy ha „az egészség az egyén testi, lelki és szociális jólléte”, és nem pedig a betegségek hiánya, akkor minden olyan tényező, mint amilyen a katasztrófa is, amely képes befolyásolni a kisebb vagy nagyobb embercsoportok (akár tömegek) egészségét, jogosan tartozik a katasztrófa-orvostan mellett a megelőző orvostan (járvány és közegészségügy) érdeklődési körébe. Márpedig, a katasztrófák, definíciójuk szerint: „…a lakosság jelentős hányadának halálával, vagy súlyos egészségkárosodásával járó …” folyamatok, tehát az orvostudomány két külön ágának elméleti kapcsolata a formális logika szabályai szerint teljes mértékben igazolható.
A kapcsolatok második gyakorlathoz közelebb eső szintje a megelőző orvostan egyik meghatározó ágához, az epidemiológiához kötött. A globalizálódó világunkban az államok között a gazdasági integráció korábban elképzelhetetlen mértékű kölcsönös függést eredményezett. Az egymással függőségbe került nemzetek, időben szinte „egymás szomszédságába” kerültek. A távolságok epidemiológiai szempontból hasznos elszigetelő hatása hihetetlenül lerövidült, gondoljunk például a tömeges légi tömegközlekedés (2006) évi 2 milliárd utasára, akik nem a hajózás korának több napja-hete, hanem legfeljebb néhány óra alatt érik el akár más kontinensen lévő célállomásaikat. Megteremtődtek a feltételei a különféle katasztrófák, egészségügyi krízisek, kiterjedt leíró és analitikus epidemiológiai vizsgálatához, a tudományos gondolkodás szabályai szerint. Eredményei alapján kialakult a védelmi rendszerek optimalizálásának hatékonyabb lehetősége is.
A megelőző és katonaorvostan kapcsolatainak harmadik szintje, a gyakorlat alkalmazásából ered, amikor a természeti katasztrófák következményeinek felszámolása során, amikor a különféle készletek fogyaszthatóságáról, a menedékek létesítési szabályairól, menekültek elhelyezésének higiéniájáról, a táplálkozás minimum feltételei kidolgozásáról vagy a nemzetközi segélyezés leghasznosabb formáiról kell dönteni, útmutatókat és segélykészletek optimalizálását lehet kidolgozni.
Végezetül van a megelőző orvostannak egy negyedik, speciális területe, amely a járványtannak is és a katasztrófa medicinának is, elidegeníthetetlen részét képezi, a járványügyi katasztrófák területe, amely magában foglalja a világ olyan esemény csoportjait, mint:
  • az önálló, súlyos katasztrófa potenciállal rendelkező ismert fertőző betegedések veszélyterületeit, mint amilyen a „spanyol nátha”, az Ebola-kitörések sora Afrikában, a kolera dél-amerikai betörése voltak;
  • a fenyegető és újrafelbukkanó fertőzésekből (emerging infections) kirobbanó járványokat, mint amilyen a FÁK diftéria járványa, a Neisseria meningitis fellángolásai, a napjaink H5N1/madárinfluenza/H1N1v állati és emberi világjárványának kialakulása, a malária és dengue az eredeti elterjedési területeikre való diadalmas visszatérése, sőt újabb területek meghódítása;
  • az új kórokozók felbukkanása, mint a HIV, SARS vagy a Nipah vírus megjelenése csak szemlélteti azt, hogy egy generációnyi idő alatt, közel 40 új betegség kórokozóját kényszerült „megismerni” az emberiség;
  • végül, számításba kell venni a szándékosan vagy véletlenül okozott fertőzések/tömeges szennyezések, bekövetkezésének reális eshetőségeit is, mint Szverdlovszki biológiai fegyvergyár balesete volt, vagy mint az Ameritrax levelek (szerencsére nem katasztrófa méretű) bioterror esetei voltak, beleértve a biológiai fegyverek esetleges reguláris alkalmazását hadszíntéren, háborús tevékenység részelemeként.
A felsoroltakból látszik, hogy a katasztrófák egyben komplex közegészségügyi-járványügyi vészhelyzetek, amelyek kezelésében a megelőző orvostan képviselő joggal osztoznak, sőt jelenlétük elképzelhetetlen is, a katasztrófavédelmi erők, a műszaki mentés szakemberei, a hadsereg egészségügyi erői, a tömeges sérültellátás mentésügyi és a klinikai ellátásért felelős szakemberei vel együtt a krízishelyzetek megfelelő kezelésében.

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave