A vulkánkitörések a földrengések nagyobb testvérei, amelyek rövid és hosszú távú következményeikben összegzetten elérhetik akár a legsúlyosabb kimenetelt az emberiség szempontjából (Stromboli és Krakatau). Vannak elméletek, hogy a bizonyos vulkánkitörések még a jelenlegi civilizáció végét is okozhatják. A piroklaszt (izzó kőzetporfelhő) áradat és a vulkánkitörések energiafelszabadulásának nagyságrendje még jó darabig a katasztrófaellátás és védekezés nehezen kezelhető területe marad. A magas légkörbe fellövellt porfelhő klimatikus hatásával és lassan kiülepedő természetével egy prolongált tél hosszan elnyúló vízióját is felvethetik. A Mount Szt. Helén vulkánkitörés hatása az északi féltekén két évig tartott, és részleges átlaghőmérséklet-csökkenést is eredményezett. Kisebb kitörési nagyságrendek esetén a nem egészségügyi megelőzés nagyobb lehetőségekkel rendelkezik (szeizmikus korai riasztás, gyors kitelepítés). A vulkánkitörések súlyosságának egyik oka, hogy a veszélyt fel nem ismerve, a lakott területek egyre közelebb kúsznak az emberi mértékkel alvónak tekintett vulkánokhoz. Így eshetett meg az a 1985 tragédia a Nevado del Ruiz kitörésekor Kolumbiában, ahol a felszabaduló hő és szeizmikus aktivitás a hegy csúcsának jégsapkáját megolvasztotta, és ennek eredményeként egy iszaplavina zúdult a közeli Armero kisvárosára. 23 000 ember halt meg, a sérültek száma 1224 volt, és 1000 km2 kiváló mezőgazdasági terület megsemmisült.