A válaszadás (response) szakasza az eseménnyel kezdődik, a helyzet felismerésével, amely az egészségügyi vészhelyzet bekövetkezésének elismerését és a katasztrófavédelmi tervek életbeléptetését jelenti, amelyet minden ország általában törvényi eszközökkel is megerősít. Célja az emberi és anyagi erőforrások legteljesebb koncentrálása a krízishelyzet megszüntetése érdekében. A szakaszt a rendkívüli információigény jellemzi a helyzet tisztázása érdekében. Az esemény bekövetkezése utáni szak, a tényleges műszaki mentés megindulásától a tömegsérülési góc felszámolásáig tart. Régebben a válaszadási szak volt maga a védelem egészében.

 

Egészségügyi (gyógyító-kiürítő) szakfeladatok: a tömegsérülési góc sérültjeinek helyszíni sürgősségi ellátása, az osztályozás, a kiürítés és a definitív ellátás. A prehospitális, majd a gyógyító-kiürítő és a teljes terjedelmű kórházi ellátás szabályait a könyv más területei részletesen tárgyalják.

- Környezet-egészségügyi feladatok:

- ivóvíz biztosítása,

- egyebek (szennyvíz és hulladékkezelés megoldása).

- Táplálkozás – élelem biztosítása.

- Menekültek elhelyezése – táborok szervezése.

- Menekültek orvosi ellátása (+ mentálhigiénés teendők).

- Surveillance, vakcináció és a kárterületen egyéb járványügyi intézkedések rendszere:

- DDD tevékenység,

- holtakkal kapcsolatos teendők,

- mentőállomány speciális ellátási egészségvédelmi feladatai.

A katasztrófákkal kapcsolatos környezet-egészségügyi feladatok a tömegsérülési gócban az azonnali reagálás elemi higiénés feltételeinek biztosításától a kárhely teljes helyreállítás ellenőrzéséig terjedhet. Fontossága miatt főként a sürgős feladatokra koncentrál a jegyzet. Jelentőségüket az adja, hogy az egyes részterületek mellőzése a túlélés lehetőségét csökkenti: részei egyetlen láncolatot alkotnak, de az ivóvízellátás biztonsága után a csatornázás, a folyékony és szilárd hulladékkezelés éppolyan fontos lehet a kárhely járványügyi biztonsága szempontjából, mint a tömegek katasztrófa táplálásának kielégítő megszervezése.

 

 

Az életben maradáshoz a levegő utáni második legfontosabb feltétel az elégséges mennyiségű és minőségű ivóvíz, ezért a környezet-egészségügyi feladatok első helyére a vízellátási problémák kerülnek:

 

A katasztrófák elsődleges hatására változó mértékben sérülhet az ivóvízellátás rendszere, a források betemetődnek, a tározók, kutak roncsolódnak, a vízkivételi művek károsodnak, energiaellátásuk kimarad, a vezetékes hálózatot szakadások béníthatják. A vezetékekben, átmenti tárolókban pangó vizek fertőződnek, miközben a lakossági igény egyre fokozódik.

 

 

Az ivóvíz-ellátási minimumok meghatározása mindig viszonylagos, a WHO által javasolt normák általában alacsonyabbak, mert az öt kontinens lakosságára és a sivatagos területekre átlagolt értékeket határoznak meg. Az ivóvízellátás megoldása után időben csak rövid ideig halasztható a személyi tisztaság szükségleteinek kezelése: napi 250 g szappan adag és a fürdéshez 15–20 liter víz biztosítandó. Száz főre egy vizesblokk (mosási és fürdési lehetőséggel) minimálisan szükséges. Figyelembe kell venni, hogy a sérülékeny csoportok igénye (gyermekek, asszonyok betegek stb.) magasabb lehet.

A katasztrófák kezdetén az élelem biztosítása, ezen belül is a energiapótlás az első követelmény. A szállítási útvonalak és kárhely infrastrukturálisan rombolt, a kárterületen elérhető készletek hamarosan hűtés, illetve energia hiányában megromlanak. A deficites táplálkozás kezdetben eléggé általános lesz. Hosszabb távon a készletek vegyi/toxikológiai vagy bakteriális elszennyeződésével, illetve romlásával is számolni kell. Mindez a lakosság ellátásának mennyiségi és minőségi lehetőségeit erősen korlátozza.

 

 

A háborús és katasztrófaellátás minimális szükségleteinek irányelveit sokféle közelítésben adták meg. Az emberiség ebben a tekintetben sajnos nagy tapasztalatokkal rendelkezik. Az emberi energiapótlás minimumszükséglete Magyarországon: 2200 kcal (4 MJ), de a WHO 1600–1200 kcal-t is elfogad a világ más, mostohább területein.

 

 

A katasztrófaélelmezés makro- és mikroelem-szükséglete. A megelőző orvostan feladata a katasztrófák során a dezorganizálódott táplálkozási lánc helyreállításának folyamatos ellenőrzése, a táplálkozás összetevőinek figyelemmel kísérése, a szupplementáció elrendelése, a minőségi követelmények és a higiénikus étkeztetés megteremtetése, a hiánybetegségek jelentkezésének és az ételfertőzéseknek a megelőzése.

 

A menekülttáborok létesítésében az egészségügyi hatóságoknak közvetlen szerepe nincs. A működtetés normatíváinak kidolgozásában, az üzemeltetés biztonságának megőrzésében viszont egyre fokozódó mértékben. Az első szükségtáborok sokszor spontán alakulnak ki, és csak később válnak állandóbb létesítménnyé. Szomorú szélsőséges példák vannak rá, hogy egyes ilyen ideiglenes létesítmények évtizedeken át fennállhatnak.

A katasztrófa sújtotta területen a katasztrófák másodlagos hatásai között tárgyaltuk a járványtani jelentőségű eseményeket, amelyek a elsődleges károk mellett várhatóan megjelenik. Különösen érvényes ez az állítás, ha a kárterület gazdaságilag elmaradottabb országban jön létre. A káosz, a katasztrófakészültségi tervek és eszközök teljes hiánya súlyosabbá teheti a helyzetet. A menekültek tömege, a zsúfoltság és a nyomor a fogékony egyedek olyan koncentrálódását hozza létre, ahol a fertőző betegségek minden terjedési módja lehetséges, és a kórokozók az endémiás zoonótikus gócok megélénkülése miatt, a vektorok akadálytalan elszaporodása következtében és a higiénés minimum hiányában szinte akadálytalanul megkezdhetik cirkulációjukat. Minden szükséges feltétel rendelkezésre áll a pusztító járványok kirobbanásához. A helyzetet tovább rontja az alultápláltság, a meneküléssel kapcsolatos lelki-testi megerőltetések hatása. A természeti katasztrófa kárterület esemény előtti epidemiológiai és demográfiai adatai a járványügyi kockázatok felméréséhez kiindulásként kiemelkedően fontosak. A megelőzés egyik eszköze (a higiénés technológiai eljárásokon túl) a kárterületen életbe lépetetett katasztrófa-surveillance, amely a járványok legfontosabb kockázataira irányul:

 

A járványos enteralis megbetegedések gyakran jelentkeznek az elfertőződött vízellátás miatt: ilyen eset volt 2004-ben a Bangladesben az árvíz utáni kolerajárvánnyal, amely laboratóriumi vizsgálattal igazolt 17 000 esettel és enterotoxin-termelő E. coli okozta esetekkel járt. A délkelet-ázsiai cunami után az indonéziai lakosság köréből azoknál, akik kezeletlen vizet fogyasztottak, a hasmenés 85%-ban két héten belül jelentkezett. A USA-ban a Catrina hurrikán után a norovírusok, Salmonella fajok, kolera törzsek előfordulását észlelték a menekültek között. Bizonyos területeken a hepatitis-A és -E, valamint a leptospirosis megjelenése is fenyegethet.

 

A cseppfertőzéssel és kontakt úton terjedő betegségek közül a legfontosabb és védőoltással is megelőzhető betegség a kanyaró. Mondhatni azt is, hogy igazi katasztrófabetegség, 100%-os fertőzőképességével a „táborok réme”. 1991-ben a Pinatubó kitörése után a 15 év alatti menekültek körében 18 000 eset fordult elő a Fülöp-szigeteken. A védőoltások erőteljes alkalmazása a cunami után, a 2005-ös Pakisztáni földrengés után a járvány kitörését ugyan meg tudta akadályozni, de a sporadikus esetek és kisebb halmozódások hosszú időn át fennálltak. A légúti fertőzések kockázatai között a második legfontosabb a Neisseria meningitis okozta megbetegedés. Pakisztáni tapasztalatok alapján az időben elkezdett kemoprofilaxis és oltások a járvány kitörését meg tudták előzni.

 

A ciklonok, árvizeket követően fellépő szúnyog-, légyinvázió a vektorok útján terjedő betegségek halmozódását eredményezi. Ázsiában a malária és a dengue a leggyakrabban jelentkező kockázati tényező. A helyzetre súlyosbítólag hat a közegészségügyi intézmény rendszer károsodása, a korábbi közegészségügyi programok leállása, valamint a vadállatok és az elszabaduló háziállatok kártételei is.

 

A cunami követően, Aceh környékén két héttel a tsunami után 106 tetanus előfordulását jelentették, akik közül 20 beteg számára a betegség halálos kimenetelű volt. Földrengés után is észleltek hasonló tetanushalmozódásokat, főleg alacsony átoltottságú területeken. Ismeretes veszettségi esetek halmozódása is a katasztrófák kutyákra gyakorolt izgalmi hatása következtében. A felsorolt események meghatározzák a kockázatcsökkentés lehetséges útjait. A kárterületen és környékén be kell vezetni a betegforgalmi adatok figyelését, a morbiditási adatok elemzését kor, nem stb. szerinti bontásban. Kiemelt figyelmet kell fordítani a fertőző betegség eseteire, és az általános morbiditástól elkülönülve egy teljes terjedelmű surveillance-t kell kiépíteni.