Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

9.1.2. A központi irányítás jelenlegi szerepe

A fegyveres konfliktus viszonyai közötti egészségügyi ellátás és a békeidőben bekövetkező katasztrófák következményeinek felszámolására hivatott ellátás éles határral több okból ma sem különíthető el egymástól.

Egyrészt, mert felértékelődött a civil egészségügyi ellátórendszer fegyveres konfliktus esetén szükséges szerepvállalása, másrészt, mert a felkészülés azért sem osztható két egymástól teljesen elkülönült feladatra, mivel a személyi, tárgyi és szervezeti feltételrendszerük is közel azonos, a mindenkori rendelkezésre álló, működő vagy tartalékban lévő intézményrendszerre, azok eszközeire és személyi állományára épül, továbbá mindkét esetben az alaphelyzet lényege is hasonló:

az ellátásra szorulók száma hosszabb-rövidebb ideig meghaladja a rendelkezésre álló egészségügyi ellátórendszer teljesítőképességét, ezért egyrészt pótlólagos kapacitásokat kell bevonni az aránytalanság mértékének csökkentésére, másrészt
a szakmai ellátásban kényszerűségből a kompromisszumos medicina elvei kerülhetnek alkalmazásra.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy az ellátás békeidőben (normál időszakban) érvényes szakmai szabályai csak részben érvényesülhetnek, és betartásuk alárendelődik annak a célnak, hogy a körülményekhez képest minél több gyógyulásra, életben maradásra esélyes sérült megmentése legyen lehetséges – akár a normális időszakban alkalmazható eljárásoknál radikálisabb beavatkozások árán is –, illetve annak a súlyos és felelősségteljes döntésnek az árán is, hogy a jó eséllyel megmenthetőket ellátó kapacitások nem köthetők le az életben maradásra esélytelen sérültek – eszköz, személyzet és időigényes – ellátásához.

A katasztrófák az egészségügyi felszámolás gyakorlati szempontjából úgy is csoportosíthatók, hogy keletkeznek-e tömegesen sérültek, mérgezettek, sugársérültek, fertőző betegek és ennek következtében milyen a beavatkozás időfaktora.

Azonnali egészségügyi reagálást, sürgősségi ellátást követelnek például a súlyos ipari balesetek, a vegyi haváriák, a meghatározott sugárzási szint felett a nukleáris és radiológiai balesetek, súlyos tömeges közúti, vasúti, légi és vízi balesetek, a nagyszámú sérülttel járó robbanások, a kémiai, biológiai, radiológiai vagy robbanó anyagokkal végrehajtott terrorcselekmények, a földrengések.

Alacsonyabb időfaktorúak azok az események, melyek többnyire előre jelezhetők, vagy jellegüknél fogva lassabban kialakulva vezethetnek katasztrófahelyzethez.

Ilyenek például többek között a járványok, az árvizek, a belvizek, a szélsőséges időjárási események, a tömegrendezvények, a tömeges migráció, a környezetszennyezés, a kommunális szolgáltatások kiesése, továbbá a különböző okból bekövetkező, különböző mértékű fegyveres konfliktusok, egészen a háborús eseményekig bezárólag.

A felszámolás tekintetében fontos tényező az események dinamikája. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy esemény során (pl. földrengés ipari baleset, terrorcselekmény stb.) közel egyidejűleg történik a tömeges sérülés és ezt követően újabb esetekkel már nem vagy csak kisebb mértékben kell számolni, vagy egy időben elhúzódó eseményről van szó (pl. járvány, fegyveres konfliktus stb.), amikor heteken, hónapokon át folyamatosan emelkedő számban vagy kiszámíthatatlanul, periodikusan kell biztosítani a tömegesen jelentkező sérültek ellátását.

A katasztrófa-egészségügyi ellátás egy többszektorú egészségügyi intézményrendszerre hárulna, melyben egymás mellett léteznek és működnek állami tulajdonú országos intézmények, önkormányzati és egyházi intézmények, csoportos és egyéni egészségügyi vállalkozások. A piacgazdaságban természetes tulajdonosi sokszínűség katasztrófafelszámolás során általában nem előnyös, mivel akkor a gyors, határozott és egységes cselekvés szükséges, amely egységesebb szervezeti struktúrát és centralizáltabb irányítást is követelne meg.

Mivel a rendszerváltás óta a ma működő egészségügy jelentős része már kikerült a szaktárca (minisztérium) közvetlen felügyelete alól, irányításukra elsősorban a működési feltételeik személyi, tárgyi, képesítési feltételrendszerének jogi szabályozása, szakmai irányelvek előírása, szakmai útmutatók kiadása útján van lehetőség.

Ez az eszközrendszer biztosítja, hogy az egészségügyi ágazat katasztrófahelyzetben továbbra is jól felépített egységes rendszerként legyen képes megfelelni a jelentkező többletfeladatoknak, és a lehetőségekhez képest szervezetten végezze a tömeges ellátás szakmai feladatait.

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero