Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai


6.1. Bevezetés. Katasztrófa-orvostan fogalma

A katasztrófa-orvostan az orvostudomány új ága. Megjelenését szükségessé tette a XX. század technikai és technológiai forradalma, amely az emberi élet minőségének ugrásszerű javulása mellett jelentős új veszélytényezők megjelenését is jelentette. E veszélyforrások kiküszöbölése különböző okok miatt – az egyre szigorodó biztonsági intézkedések ellenére – teljes mértékben nem sikerült. Ugyanakkor kiderült, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben a természeti katasztrófák helyének, idejének és erősségének prognosztizálása csak az esetek kisebb hányadában tekinthető sikeresnek.
Következmény: 1970 és 1990 között a természeti és technikai katasztrófák száma megkétszereződött (Hersche, 1992).
Ahogy az elmúlt század háborúi során az előző századokhoz képest nagyságrendileg nagyobb számú sérült egyidejű ellátásnak szükségessége a modern katonaorvostan kialakulásához vezetett, hasonlóan a katasztrófák sérültjeinek azonos időben, egy helyen, illetve területen megjelenő nagy száma is az ellátás szervezési kérdéseinek új megközelítését tette szükségessé. Megjelent új szakterületként a katasztrófa-orvostan, amely értelemszerűen multidiszciplináris: az orvostudomány valamennyi ágának eredményeit felhasználva a katasztrófák következményeinek egészségügyi felszámolásával foglalkozik. Kidolgozza a működés taktikáját, szervezeti rendszerét, az ellátás módszertanát, felhasználva a preventív medicina, az egészségügyi szervezés és a klinikai orvostudomány korszerű eredményeit a katasztrófák megelőzésére, illetve a bekövetkező katasztrófák egészségügyi következményeinek felszámolására. A katasztrófák sérültjeinek ellátási elvei nagymértékben hasonlítanak a háborús sérültek ellátási elveihez, mivel a probléma mindkét esetben azonos: aránytalanság az ellátásra szoruló sérültek száma és a rendelkezésre álló egészségügyi ellátó rendszer (személyzet, műszerek, gyógyszerek, infrastruktúra) között.
Az új szakterület kialakulásával egy időben megalakultak az új tudományággal foglalkozó tudományos társaságok: a genfi székhelyű Nemzetközi Katasztrófa-orvostani Társaság és egyéb nemzetközi tudományos társaságok mellett a nemzeti tudományos társaságok. A Magyar Katonaorvosi és Katasztrófa-orvostani Társaság 1991-ben alakult.
A katasztrófa-orvostan tárgyalása során mindenekelőtt szükséges a katasztrófa fogalmának tisztázása. A tömeges balesetetek és katasztrófák fogalmának hibás használata nemcsak a tömegtájékoztatásban fordul elő, a szakirodalomban is találkozunk téves nézetekkel. A katasztrófa fogalmával a hazai szakirodalomban, kezdetben, a háborúban a lakosságot sújtó tömegpusztító fegyverek következményeit azonosították. Az 1980-as években Novák J. dolgozta fel a béke körülmények között bekövetkező katasztrófák következményeinek egészségügyi felszámolásával kapcsolatos nemzetközi tapasztalatokat, és vezette be hazánkban a katasztrófák egészségügyi ellátásának korszerű szemléletét. A katonaorvostan és katasztrófa-orvostan közötti lényeges különbségekre Horváth I. mutatott rá, míg Farkas J. a katasztrófa fogalmát az egészségügyi tevékenységet meghatározó körülmények jellemzésére alkalmazta. A korszerű katasztrófa-orvostan elméleti és gyakorlati kérdéseit hazánkban Vámos L. összegezte.
Ezek alapján: katasztrófa alatt a különböző károsító tényezők által váratlanul kiváltott, a lakosság jelentős hányada sérülésével, egészségi állapotának és életfeltételeinek károsításával járó, vagy azt veszélyeztető rendkívüli helyzetet értjük, melynek felszámolása a helyben rendelkezésre álló erők és eszközök elégtelensége miatt csak külső erők bevonásával lehetséges.
Ez a definíció megfelel a WHO ajánlásának, bár utóbbi a külső erők alatt általában nemzetközi erőket ért (természetesen az adott ország nagyságának figyelembe-vételével).

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave