Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

6.3.1. Általános jellemzők

A katasztrófák egészségügyi felszámolása során legnagyobb nehézséget a katasztrófák prognosztizálhatatlansága jelenti. Bár bizonyos területeken történt előrelépés (földrengés-előrejelzés, vulkánkitörések előrejelzése, árvízvédelem stb.), a katasztrófák döntő többsége váratlanul következik be. Ez a tény kényszerítette az országok nagy részét a katasztrófavédelemmel kapcsolatos szervezetek és hivatalok kialakítására, illetve katasztrófavédelmi törvények kidolgozására.

A szakirodalomban általánosan elfogadott nézet: katasztrófára jellemző rendkívüli helyzetben csak arra számíthatunk, amit „békeidőben” megszerveztünk, előkészítettünk, kipróbáltunk, begyakoroltattuk és folyamatosan ellenőriztünk.

A katasztrófák váratlanul jelentkeznek, és döntő többségükben a lefolyás nagyon gyors. A gyors lefolyás miatt csak előre felkészített vezető-irányító rendszer és szakszemélyzet, előre biztosított egészségügyi anyagok, naprakész és állandóan frissített katasztrófatervek birtokában van esély az egészségügyi következmények sikeres felszámolására. Számolni kell ugyanis a területi egészségügyi hálózat működésének zavaraival és a területi infrastruktúra működési zavaraival, mert a katasztrófát előidéző tényező ezeket sem kíméli (földrengés, hurrikán, árvíz, terrorcselekmény stb.). Ezekhez társul még a közegészségügyi helyzet bizonytalansága és a lakosság tömeges migrációja, pánik lehetősége.

Számítani kell arra is, hogy a vezetés-irányítás rendszere a kezdeti időszakban nem megfelelő. Ez természetes, hiszen ismeretlen, új helyzetben találják magukat és a kezdeti adatgyűjtés gyakran lehetetlen. Gondoljunk arra, hogy az örményországi földrengés 1 millió lakost érintett, 25 000 volt a sérültek és 31 000 a halottak száma. A földrengés bekövetkezte után napok teltek el, amíg a következmények felmérése egyáltalán megtörténhetett. 1990-ben Irán: 200 ezer halott és 50 ezer sérült. Hasonlóan az előzőhöz: az eseménytől távoli „központban” az események értékelése és a szükségletek felmérése az első napokban szinte lehetetlen volt.

Mint már említettük, a katasztrófák egészségügyi következményeinek felszámolása során a külső erők és eszközök igénybe vétele elkerülhetetlen. A „külső erő” fogalma természetesen az illető ország nagyságától és lehetőségeitől is függ: mást értünk ez alatt az USA és Oroszország esetében, mint Magyarország vagy Szlovákia setén. Azonban még meghatározóbb a katasztrófa jellege: a 80-as évek közepén egy spanyolországi tengerparti kempingbe sodródott a sztrádáról két benzint szállító tartálykocsi és ezek kigyulladtak. Az eredmény: 200 égési sérült, számukra megfelelő szakellátás biztosítása azonban akkor egész Nyugat-Európa nem volt képes, mert csak 150 körüli volt a speciális (azaz a szakmai követelményeknek megfelelő) égési ágyak száma. 200 sérültet tömeges közlekedési baleset esetén hazánk is képes ellátni, de az égésbetegség sérültjei speciális infrastruktúrát és műszerparkot igényelnek. Nem véletlen, hogy a következő évtizedben Nyugat-Európában többszörösére növekedett a szakmai követelményeknek megfelelően kialakított égési centrumok száma. Hasonló problémákkal találkozhatunk a vegyi katasztrófák sérültjeinek toxikológiai ellátása során is és még számos példát lehetne említeni e kérdés fontosságának illusztrálására.

A KATASZTRÓFÁK LEFOLYÁSÁNAK HÁROM SZAKASZÁT KÜLÖNBÖZTETJÜK MEG

Az első szakasz jellemzői:

időtartam: percek – órák;
helyzet: bizonytalanság, szervezetlenség, spontán cselekvés, rendkívüli helyzet;
cél: túlélés;
segélynyújtás: laikus első segély.

A második szakasz jellemzői:

időtartam: órák – napok;
helyzet: tisztázott feladatok, külső segítség, szervezettség fokozatos helyreállítása,
rendkívüli helyzet;
cél: életben tartás;
segélynyújtás: kompromisszumos medicina szabályai szerint.

A harmadik szakasz jellemzői:

időtartam: napok – hetek;
helyzet: szervezett komplex tevékenység, rendkívüli helyzet fokozatos megszűnése;
cél: helyreállítás;
segélynyújtás: fokozatos áttérés a „béke” gyakorlatra (katasztrófát megelőző helyzetre).

Természetesen az időtartam szempontjából nagy eltérések lehetnek: az irányító központhoz közeli történés esetén valóban egy órán belül lehetséges a tájékozódás (hazánk példája esetén a paksi erőmű bármilyen fokú üzemzavara esetén), míg a központtól távol történő földrengés során az első szakasz akár napokig is eltarthat (károsodott infrastruktúra, kommunikációs lehetőségek károsodása stb.). A civilizációs (antropológiai) katasztrófák eseteiben azonban a fent leírtak érvényesek.

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero