A nyelvfeldolgozásban az emlékezeti folyamatoknak kiemelt szerepük van. A nyelvfeldolgozás egyéni különbségeinek hátterében részben a munkamemóriakapacitás áll. Baddeley és Hitch (1974) szerint olyan munkafelületről van szó, amely fenntartja és manipulálja az információt a különböző, tanulást igénylő helyzetekben. A modellben több alrendszer működése figyelhető meg, az egyik az ún. fonológiai hurok, mely a verbális információk átmeneti megtartásáért és frissítéséért felel, a másik az ún. téri–vizuális vázlattömb, amely a téri–vizuális információkat manipulálja, és jelen van az ún. epizodikus puffer, amely az alkomponensekből származó információt a hosszú távú memóriával kapcsolja össze egy egységes epizodikus reprezentációba szerveződve. Az alrendszereket pedig a korlátozott kapacitású, modalitásfüggetlen központi végrehajtó irányítja, szervezi. Komplex munkamemóriáról akkor beszélünk, ha a fonológiai hurok és a végrehajtó funkciók egyidejűleg működnek. Ezek a komponensek relevánsak az olyan bonyolultabb nyelvi feladatok feldolgozásánál, mint például az összetett mondatok megértése, a szövegmegértés vagy az idegen nyelvű mondatok fordítása. Baddeley munkamemória-modellje azért is kiemelkedő, mert a rövid távú emlékezetet olyan aktív, többkomponensű és dinamikus rendszernek képzelte el, amelyben nemcsak tároljuk az információt, hanem műveleteket is végzünk vele. Amikor a fonológiai hurokról vagy a rövid távú emlékezetről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk a hosszú távú memória hatásáról sem. Kimutatható, hogy azok a feladatok, amelyekben olyan értelmetlen szavakat kellett megjegyezni, amelyek az adott nyelv fonológiai mintázatába illeszkednek, könnyebbek, mint amelyek hangzásban is eltérnek (Gathercole 1999). Kimutatták azt is, hogy azok a személyek, akik jobban teljesítenek a verbális munkamemória-teszteken, jobbak a szintaktikai feladatokban, és hosszabb kijelentéseket és több morfémából álló alakokat produkálnak. Feltételezhető tehát, hogy a hosszú távú fonológiai reprezentációk kialakítása az átmeneti tárak kapacitásán is múlik (Baddeley et al. 1998; Speidel 1993).