Pléh Csaba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXV.

A kognitív szempont a nyelv pszichológiájában


Bevezetés

A pszicholingvisztikai modellek többsége a beszédhangok szintjét tekinti a nyelvi feldolgozás legkisebb egységének. A modellek – a strukturalista nyelvészet szemléletének megfelelően – többnyire különbséget tesznek az absztrakt, azaz fonológiai, és a konkrét, azaz fonetikai kategória között. Utóbbi közvetlen kapcsolatban áll a beszéd fizikai megvalósulásával, tehát a percepciós láncban a bemenet utáni első, a produkciós láncban a kimenet előtti utolsó mentális láncszemet alkotja. Az absztrakt fonológiai egységeket egyrészt az jellemzi, hogy szoros kapcsolatban állnak a nyelv felsőbb szerkezeti egységeivel (morfológia, szintaxis, szemantika, lexikon), tehát ekként a nyelvi rendszer részei, másrészt hogy a legtöbb hipotézis szerint állandó tulajdonságokkal rendelkeznek, azaz invariáns nyelvi kategóriákat alkotnak. A beszédhangok, azaz a fonetikai szint elemei viszont igen sokfélék lehetnek, és sokszor korántsem könnyű eldönteni, milyen közös jegyek alapján ítél egy anyanyelvi beszélő két hangot azonos osztályhoz tartozónak. Például az alveoláris, azaz a felső fogmeder érintésével képzett /n/1 hang a környezet hatására jelentős változásokon megy keresztül: a len szóban alveoláris, a kengyel szóban palatális, a ménkű szóban veláris, a kénbűz szóban labiális. Ez a hely szerinti hasonulás könnyen megmagyarázható a követő mássalhangzó képzési helyével, az azonban már kevésbé, hogy miért hajlamosabb a hasonulásra az /n/, mint más nazális mássalhangzók, vagy hogy bizonytalan képzés esetén miért hajlunk inkább arra, hogy egy hangot alveolárisként halljunk, mint hogy valamely más képzési helyet tulajdonítsunk neki.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok a modern magyar nyelvészet egyik legfontosabb fóruma. Tematikus kötetei egyszerre mutatnak be eredeti elemzéseket és összefoglaló, illetve elméleti tanulmányokat, melyek évtizedes távlatban befolyásolják a hazai nyelvészeti érdeklődést és az egyetemi oktatást.

Ez a legújabb kötet nem általános kognitív nyelvészet szeretne lenni. Azt mutatja be, hogy a nyelv elsajátítására, mentális leképezésére és használatára vonatkozó elképzelésekben, átfogó elméletekben, interdiszciplináris értelmezésekben és kísérletekben hogyan jelenik meg a nyelvi rendszer és az emberi megismerő rendszer kapcsolata. A tanulmányok hangsúlya elsősorban pszicholingvisztikai. Új elem, hogy fordításokkal megjelenítjük néhány Magyarországon, illetve Magyarországon is dolgozó kolléga munkáit.

A kötet a kognitív nyelvszemlélet számos alapvető kérdésére kitér. Bemutatja, hogyan kérdőjelezi meg ez a felfogás a nyelv és a nyelvészet önállóságát, amikor a nyelvet mint az emberi megismerés (kogníció) általános rendszereinek egyikét képzeli el, amelynek szabályszerűségeit az általános kognitív rendszer szabályszerűségei magyarázzák. Bemutatja, hogyan jelennek meg az elsajátításban, a tanulásban és a használatban is a „pusztán nyelvinél” általánosabb mechanizmusok.

A tanulmányok feltárják a kognitív szempont jelenlétét a nyelvi rendszer kreativitásának, összetevőinek, emlékezeti és észlelési illesztéseinek keretében. Több dolgozat elemzi a kognitív meghatározókat a nyelv keletkezésében, illetve a gyermeknyelvben.

A kognitív szempont megjelenik az agysérülésekhez kapcsolódó, afáziás jellegű és az egyéb, pl. az autizmus spektrummal érintkező nyelvi nehézségek értelmezésében is. A kultúra és a nyelvhasználat (a pragmatika) illesztésének gazdag választékát is bemutatja a kötet, a metaforák alternatív elméleteitől kezdve a gondolatterjedés és a nyelvi változás kognitív összetevőiig.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-kenesei-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave