A hazai jogfejlődés csak részben követte ezeket a folyamatokat. Az első, 1937-ben elfogadott építési törvény, a kor színvonalán álló, az európai jogrendszerek jogalkotási gyakorlatát követő, korszerű törvény volt, amely az önkormányzati szabályrendeleti szinten kifejlődött építésrendészeti szabályozás mellett, a városfejlődési folyamatok irányításának szükségességét szem előtt tartva szabályozta a városfejlesztési tervezés, valamint a városrendezési tervezés rendjét, a városrendezési tervezés alapvető intézményeit.390 Ezzel elkezdődött a településfejlesztési és -rendezési jog intézményeinek, és a korszerű városfejlesztési igazgatásnak a kialakulása, azonban a hamarosan elkövetkező háborús viszonyok nem tették lehetővé a törvény realizálódását, a II. világháborút követő társadalmi átalakulás eredményeként létrejött társadalmi viszonyok nem igényelték ténylegesen az építési viszonyok jogi szabályozását. A városrendezésről és az építésügyről szóló 1937. évi VI. törvénycikk egészen az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény hatálybalépéséig hatályban maradt, az államigazgatás gyakorlatában azonban csekély jelentőséggel bírt. Egy centralizált társadalom- és gazdaságirányítási rendszerben, ahol a település fejlődése nem autonóm tulajdonosok beruházási döntéseinek eredménye, hanem állami beruházások sorozatát jelentette, a beruházók (a vállalatok, tanácsok) erőteljes hierarchikus irányítás alatt álltak, a közérdek érvényesítése alapvetően a gazdaságirányítás hierarchikus eszközeivel történt. Ennek következtében a gazdasági érdekek primátusa érvényesült. Ez egyrészt azt jelentette, hogy a gazdaságfejlesztési döntéseket az ágazati szemlélet jellemezte, a fejlesztési folyamatok területi összehangolásának igénye háttérbe szorult. Másrészt, azoknak a jog által védett érdekeknek az érvényesítése, amelyek ellentétesek voltak a gazdaságosság követelményével háttérbe szorult. Az építésügyi törvényben szabályozott közhatalmi eszközök, rendezési tervek, a jog által védett közérdekű célok érvényesítését szolgáló hatósági eszközök szerepe másodlagossá, erőteljesen korlátozottá vált, gyakorlatilag a település fejlődése szempontjából elhanyagolható, szűk körben, a magánépítkezések befolyásolásában bírt jelentőséggel.