A vasút igen sajátos helyet foglal el mind a közlekedési módok, mind a hálózatos iparágak között. Ennek több oka is van, ezek közül az egyik legfontosabb az iparágnak a történetileg kialakult szoros kapcsolata egyes államcélokkal, illetve az áruk és személyek fuvarozása révén a társadalmi kohézió biztosításában való megkülönböztetett szerepe. A vasút fontos eszköze volt az idők folyamán a gazdaság- és területfejlesztésnek, a szociális politikának, sőt, még kulturális feladatokat is ellátott, tehát nem egyszerűen egy közlekedési közszolgáltatás biztosításáról volt – és van – szó. Stratégiai jelentősége volt a vasútnak a hadviselésben is. Emiatt a nemzetállamok igen féltett területéről van szó, amelyen nehezen engednek az integrációs nyomásnak. Ugyanakkor a vasúti közlekedés az európai egységes belső piac és Európa globális versenyképessége szempontjából is létfontosságú. A vasúti közlekedés – együtt a többi közlekedési móddal – a versenynek nem csak színtere, hanem előfeltétele is: az áruk és a személyek szabad mozgása közlekedés nélkül elképzelhetetlen. A többi közlekedési módhoz képest a vasúti közlekedés hatalmas előnye, hogy a környezetre jóval kisebb hatással van, mint akár a közúti, akár a légi közlekedés. A Rotterdam–Genova közlekedési folyosón közlekedő évi 130 000 vonatot 40 millió tehergépkocsival lehetne például csak kiváltani.934 Pénzügyi szempontból is igen jelentős a vasúti szektor, nemcsak az évi több mint 8 milliárd utazás, hanem az Európát keresztező teherforgalom 10 százalékának bonyolítása is erről tanúskodik. Az egyes államok hatalmas összegeket fektetnek be a vasútba. Elég csak a MÁV 1995 és 2003 között felhalmozott 768 milliárd forintos konszolidált adósságállományára gondolni, de a külföldi államok is nagy áldozatokat vállalnak ezen a téren. A nagy költségigény és a közúti hálózat fejlesztésének prioritása, illetve a légi közlekedés rohamos térhódítása a vasút alulfinanszírozottságához vezetett, ami egyrészt a vasúti közszolgáltatások színvonalának csökkenését, másrészt pedig a vasúti hálózatok versenyképes transzeurópai hálózattá fejlesztésének akadályozását eredményezte. A jövőben ugyanakkor a közlekedési igények növekedésével kell számolni, ezeknek a környezetbarát és hatékony közlekedési megoldásokkal való kiszolgálása a vasút nélkül nem oldható meg, így az egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a közlekedési közpolitikában. Az intermodális, azaz a különféle közlekedési módok közötti versenyben a vasút szerepének növekedését jelentősen gátolja az infrastruktúra kialakításának költségessége és az eltérő nemzetállami tradíciók versenytorzító hatásainak továbbélése. Ebből az ördögi körből keresi a kiutat mind a nemzeti, mind az európai és a nemzetközi közlekedési politika, amelyeknek fő célkitűzése a vasúti közlekedés közúti és légi közlekedéshez képest fennálló arányának javítása. Nem meglepő tehát, hogy a vasúti közlekedés azon területek közé tartozik, amelyet az európai jog és közpolitika alapjaiban érint és jelentősen átalakított az elmúlt évtizedekben.