Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Galénosz, Hippokratész és Platón tanairól 4.2.10–18 (SVF 3.462, részlet)1785

(1) „Elsőként azt kell észben tartanunk, hogy az értelmes élőlény természettől követi az értelmet, és az értelem szerint cselekszik, mintha az a vezetője volna. (2) Sokszor azonban másként is mozog, amikor az értelem iránti engedetlenségében túlzásba viszi a valami felé vagy valamitől eltartó mozgást. (3) Ennek a mozgásnak felel meg a két meghatározás:1786 a természettel ellentétes mozgás, amely az említett jelentésben véve keletkezik értelem nélkül, és a késztetésekben megmutatkozó túltengés. (4) Mert az „értelem nélküli” itt úgy értendő, hogy „engedetlen az értelem iránt”, illetve „kimarjult értelem”1787 Erre a mozgásra utalva mondjuk a hétköznapi szóhasználatban is azt bizonyos emberekről, hogy „szenvedély űzi” őket és „értelmetlenül viselkednek, s nincsen bennük értelem és ítélet.” Ezeket a kifejezéseket nem úgy értjük, hogy az illető úgy viselkedik, hogy közben tévedésben van, vagy nem vesz észre valamit, ami megfelel az értelemnek, hanem leginkább arra a mozgásra gondolunk, amelynek ezek a kifejezések vázlatos leírását nyújtják; hiszen az értelmes lény lelke természet szerint nem így, hanem az értelemmel összhangban mozog… (5) A »késztetés túltengéséről« is ebben az értelemben beszélünk, mivel az ember ilyenkor túllépi a késztetések számára megfelelő és természetes mértékét. (6) A mondottak talán jobban érthetővé válnak a következők alapján. Amikor valaki a késztetéséből fakadóan jár, lábainak mozgása nem teng túl, hanem pontosan megfelel a késztetésnek, úgyhogy megállhat, vagy irányt válthat, amikor csak kívánja. (7) De már nem így van, amikor valaki késztetéséből fakadóan szalad: a lábak mozgása túlteng a késztetéshez képest, úgyhogy ez a mozgás magával ragadja őket, és nem váltanak engedelmesen irányt rögtön, amint ebbe belefogunk. (8) Úgy vélem, valami ehhez hasonló történik a késztetések esetében is, mivel túllépik az értelem szabta mértéket, úgyhogy az ember, amikor ilyen késztetés ébred benne, nem engedelmes az értelem iránt. (9) A futás esetében a késztetéshez képest beszélünk túltengésről, a késztetés esetében viszont az értelemhez képest. Mert a természetes késztetés mértéke az, ami megfelel az értelemnek, és amely csak addig megy, ameddig az értelem szerint helyes.”

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave