Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Lucretius 2.216–250145

(1) Szeretném, hogy ebben a tárgyban a következőt is megtudd: amikor a testek saját súlyuknál fogva egyenesen lefelé haladnak az űrön át, akkor teljességgel meghatározatlan időpontban és meghatározatlan helyeken kevéssel eltérnek pályájuktól, éppen csak annyira, hogy a mozgás megváltozásáról beszélhess. (2) Ha nem szoktak volna efféle elhajlást végezni, akkor mind úgy hullanának lefelé a mélységes űrön át, mint az esőcseppek, és az elsődleges testek között nem történne összeütközés, sem behatás: a természet így soha semmit nem alkotott volna. (3) Ha pedig valaki netán azt hiszi, hogy a súlyosabb testek – mivel gyorsabban haladnak az űrön át egyenesen lefelé – fentről ráeshetnek a könnyebbekre, és így behatást gyakorolnának rájuk, melyek teremtő mozgásokhoz vezethetnek, az messze tévelyedett a helyes okoskodástól. Ugyanis minden, ami a vízen és a ritka levegőn át zuhan, szükségképpen a súlyának megfelelő gyorsasággal hull alá, mivel a víz teste és a levegő híg természete nem képes minden dolgot egyformán feltartóztatni, hanem gyorsabban engednek utat, mikor a súlyosabbak fölébük kerekednek. Ezzel szemben a szabadon álló űr sehol, soha nem képes semminek ellenállni, hanem – mint azt természete megköveteli – folyton utat enged. Ezért a tétlen űrön át minden dolognak egyenlő gyorsasággal kell mozognia, még ha a súlyuk nem egyenlő is. Sohasem lesz tehát lehetséges, hogy a nehezebbek fentről ráessenek a könnyebbekre és maguktól ütközéseket okozzanak oly módon, hogy azok különféle mozgásokat eredményezzenek, amelyek révén a természet a munkáját végezheti. (4) Ezért a testeknek szükségképpen újra és újra kevéssel el kell hajolniuk; nem többre, mint amekkora a legkisebb rész,146 nehogy úgy tűnjék, hogy oldalirányú mozgásokat találunk ki, és ezt a valós helyzet cáfolja. Ugyanis úgy látjuk – ez kézenfekvő és teljességgel világos –, hogy a súlyok, amikor fentről lefelé zuhannak – amennyiben rajtuk múlik –, nem képesek oldalirányban haladni, már amennyire ezt észlelheti az ember. De ki képes észlelni, hogy egyáltalán nem hajolnak el egyenes pályájuktól?147

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave