Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Phótiosz, Könyvtár 169b18–170b32003

(1) Elolvastam Ainészidémosztól a Pürrhóni fejtegetések nyolc könyvét. A könyvek célja egészében annak megmutatása, hogy a megragadásnak nincs biztos alapja: sem az érzékelés, sem a gondolkodás nem szolgál ilyennel. (2) Ezért sem a pürrhónikusok, sem mások nem ismerik a dolgok igazságát, viszont ez utóbbiak – egyéb filozófiai iskolák követői – minden egyéb tekintetben tudatlanok maradnak, életüket hiábavalóságokra fecsérlik, és folyamatos bajok közt őrlődnek, s különösen azt nem tudják, hogy semmit nem ragadtak meg abból, aminek hitük szerint a megragadásához eljutottak. (3) A pürrhónikus filozófus ezzel szemben egyébként is boldog, és különösen bölccsé teszi annak tudata, hogy nem rendelkezik semmilyen szilárd és biztos megragadással – és még ha esetleg tudna is valamit, az a sajátsága, hogy annak sem az igenlését, sem a tagadását nem hagyja jóvá. (4) A könyvek általánosságban az említett célt kívánják elérni. Az egyes fejtegetéseket Ainészidémosz az Akadémia egyik tagjához, egy bizonyos Lucius Tuberóhoz intézi, aki származására nézve római volt, jeles család sarja és nem akármilyen állami hivatalokat töltött be. (5) Az első fejtegetésben a pürrhóni és az akadémiai filozófia közti különbséget szinte szó szerint úgy fogalmazza meg, hogy az akadémikusok tantételeket vallanak: egyes dolgokat minden kétely nélkül tételeznek, más dolgokat egyértelműen tagadnak, (6) ezzel szemben Pürrhón követői aporetikusok, és mindenféle tantételtől megszabadultak. Közülük soha senki sem állított olyat, hogy minden teljességgel megragadhatatlan, sem hogy megragadható, hanem mindenről azt mondják, hogy nem inkább ilyen, mint amolyan, vagy hogy hol ilyen, hol nem ilyen, vagy hogy ennek a személynek ilyen, amannak nem ilyen, és másvalaki számára pedig egyáltalán nem is létezik. És azt sem állítják, hogy minden egyetemesen hozzáférhető, vagy hogy némely dolgok hozzáférhetőek, vagy hogy nem hozzáférhetőek, hanem azt mondják, hogy nem inkább hozzáférhető, mint nem hozzáférhető, vagy hogy hol hozzáférhetők, hol nem hozzáférhetők, vagy hogy emennek hozzáférhetők, amannak pedig nem hozzáférhetők. (7) És hogy sem nem igaz, sem nem hamis, sem nem meggyőző, sem nem hiteltelen, sem nem létező, sem nem nem létező, hanem azt mondják, hogy ugyanaz, úgymond, nem inkább igaz, mint hamis, vagy nem inkább meggyőző, mint nem meggyőző, vagy nem inkább létező, mint nem létező, vagy hol ilyen, hol olyan, vagy emennek ilyen, amannak pedig nem ilyen. (8) A pürrhóni filozófus általában semmi nem foglal határozottan állást – még ebben sem, tudniillik hogy semmi sem meghatározott. (Azért használjuk ezeket a szavakat, mint mondja, mert nem vagyunk képesek ezt a gondolatot máshogy kifejezni.) (9) Az akadémikusok pedig, ahogy mondja, különösen a mai Akadémia követői, néha még el is fogadják a sztoikus nézeteket, és az igazat megvallva valójában sztoikusokkal hadakozó sztoikusoknak tűnnek. Továbbá sok dolog vonatkozásában tantételeket hirdetnek. Ugyanis bevezetik az erényt és az esztelenséget, és feltételezik a jót és a rosszat, az igazságot és a hamisságot, továbbá a meggyőzőt és a nem meggyőzőt, valamint a létezőt és a nem-létezőt, és sok más egyebet is pontosan meghatároznak, ezzel szemben állításuk szerint egyedül a megragadó benyomás vonatkozásában vannak eltérő véleményen. (10) Ezért Pürrhón követői, minthogy semmit sem határoznak meg, tökéletesen támadhatatlanok maradnak, míg az akadémikusokra, mint mondja, ugyanolyan vizsgálat vár, mint a többi filozófusra. (11) De a legfontosabb, hogy a pürrhónikusok azáltal, hogy minden állításban kételkednek, megőrzik összhangjukat és saját magukkal nem keverednek ellentmondásba, míg az akadémikusok nem veszik észre, hogy folyton önmaguknak mondanak ellent. Mert egyértelmű állításokat és tagadásokat tenni, s egyszersmind azt állítani, hogy egyáltalában véve semmi sem2004 megragadható: egyértelmű ellentmondáshoz vezet. Hiszen ha valaki felismeri emennek az igaz, amannak a hamis voltát, hogyan volna lehetséges, hogy ezután továbbra is zavarban legyen és kételkedjék, ahelyett, hogy emezt választja, amazt pedig kerüli? (12) Ugyanis ha nem tudjuk, hogy ez jó, az rossz, vagy hogy ez igaz, az hamis, vagy hogy ez létező, az nem-létező, teljességgel el kell fogadni, hogy minden egyes dolog megragadhatatlan. Ha viszont az érzékelés vagy a gondolkodás képes a világos megragadásra, azt kell mondani, hogy minden megragadható. (13) Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kezdi könyvét az Aigai-béli Ainészidémosz, hogy a pürrhónikusok és az akadémikusok közötti különbséget megmutassa. Ezután pedig, a Pürrhóni fejtegetéseknek ugyanebben az első könyvében, vázlatosan és tömören a teljes pürrhóni életmódot is bemutatja.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave