A figyelemköltészet és a nyelvköltészet különleges világába avat be bennünket Bollobás Enikő irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Egy különleges szelete ez az irodalomnak tele nehezen befogadható versekkel. Hogyan érdemes megközelíteni és érteni ezeket a tiszta műveket?  Erről beszélgettünk az amerikai költészet nemzetközileg elismert kutatójával.

Newton almája podcast 7. rész: Bollobás Enikő

Kicsoda Bollobás Enikő?

Irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA doktora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Több mint 190 tanulmány szerzője, aki több amerikai és európai egyetemen volt vendégtanár (University of Oregon, University of Iowa, Turun yliopisto /Turkui Egyetem, Utica College).

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett angol és általános nyelvészet szakon 1975-ben. Egyetemi doktori fokozatának (1978) megszerzése után posztgraduális tanulmányokat folytatott az Egyesült Államokban (University of Minnesota, 1978-79), majd az MTA ösztöndíjas aspiránsaként (1979-82) végzett posztdoktori kutatómunkát (ELTE, University of California / San Diego). Később államigazgatási tanulmányokat is folytatott (Kennedy School of Government, Harvard University, Boston, 1992).

A diploma megszerzése után 10 éven át az Akadémiai Kiadóban dolgozott angol tudományos szerkesztőként, majd 1985-től a szegedi József Attila Tudományegyetem Angol Tanszékén oktatott. 1990-ben harmadmagával megalapította az Amerikanisztika Tanszéket az ELTE-n. A rendszerváltás után diplomataként működött Washingtonban és a Külügyminisztériumban. 1994 óra tanít az ELTE Amerikanisztika Tanszékén, melynek 1997 és 2017 között tanszékvezetője volt.

2009-ben elnyerte a Magyar Anglisták Szövetsége (HUSSE) “Legjobb könyv” díját. 2011-ben Országh László-díjjal, majd a 2013-ban a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozatával tüntették ki. Ugyanebben az évben munkásságát Szent-Györgyi Albert-díjjal is elismerték, 2015-ben pedig megkapta az Irodalmi Jelen-díjat.

Hasznos linkek

Bollobás Enikő honlapja

Bollobás Enikő publikációs jegyzéke

Könyvei a MeRSZ-en:

Egyéb könyvei:

Magyar nyelven:

Az amerikai irodalom története (Budapest: Osiris, 2005)

Egy képlet nyomában. Karakterelemzések az amerikai és a magyar irodalomból (Budapest: Balassi, 2012)

Vendégünk a végtelenből. Emily Dickinson költészete (Budapest: Balassi, 2015)

Az amerikai irodalom rövid története (Budapest: Osiris, 2015)

Kölcsönösségek – Irodalomelmélet, szövegolvasás, kultúraközvetítés (Budapest: Balassi, 2020)

Angol nyelven:

Tradition and Innovation in American Free Verse (Budapest: Akadémiai, 1986)

Charles Olson (New York: Twayne, 1992)

They Aren’t, Until I Call Them. On Doing Things with Words in Literature (Frankfurt am Main: Peter Lang, 2010)

Említett témák, fogalmak

Említett helyek/intézmények

Említett személyek

Kivonatos tartalom időkóddal

00:01    Bevezető

01:02    Bollobás Enikő gyerekkorában nagyon természetes volt, hogy az ember állandóan olvas. Ő is sokat olvasott, és egészen fiatalkora óta olvas angolul is, de az egyetemen kapott végül is először komoly betekintést az amerikai irodalomba.

03:20    Mivel angol szakos volt természetesen a teljes angol irodalmat vették, és csak harmadévben kezdtek amerikai irodalmat tanulni, aminek még a rövidségében is volt valami vonzó számára. Végül is a XX. századi amerikai költészet volt az, ami igazán megfogta őt. Amikor elkezdték tanulni Dickinsont, vagy akár Whitmant, akkor valami egészen más világba léptek be. Amikor a modernistákhoz, a korai XX. századi költőkhöz érkeztek, úgy érezte, hogy ez az ő világa, itt van otthon.

06:23    Bollobás Enikő úgy véli, hogy elég amerikai irodalom jut el hozzánk, mert például a regényírók, drámaírók műveit folyamatosan fordítják. Az lehet, hogy amerikai versből kevesebbet olvasnak, mert egyszerűen az idő korlátai miatt ez már nem fér bele. Az emberek nem olvasnak keveset, főleg Hemingway-t, Hellert és például Paul Ostert, de a költészettel más a helyzet, mintha a felnőttségnek ez már nem volna része. Ezra Poundnak van egy szellemes mondása, hogy olyan verset kell írni, amelynek olvasásakor a felnőtt férfi nem kezd el unalmában ásítozni.

09:29    „Az ami szép, az nehéz” cím mögött a platóni megközelítés áll, noha a magyar olvasó számára nem Platón az elsődleges forrás, hanem Babits Mihály. Bollobás Enikő hiszi, hogy a nehézség éppúgy hozzátartozik az élethez, mint a szenvedés. Ugyanígy hisz a feleslegességben is, mert ez megerősíti a bölcsészt, az ilyen szinte luxustudományokkal foglalkozó kutatót, hogy van értelme a munkájának. Mert nem csak a praktikus dolgokkal érdemes foglalkozni. A könyv címe tehát innen jön: Platóntól és attól a gondolattól, hogy nem mindig az a legszebb, ami könnyen érthető. Egyetért azzal, amit Charles Olson mondott, hogy a költő mindig arról írjon, amit nem tud.

12:25    A költő valamit mond a világról, azzal értelmezi azt, ugyanakkor nem mond ki mindent, sejtet is. Van tehát valami másodlagos értelem, amit lát, és azt felhasználja a saját érzéseinek, vagy egy helyzet értelmezésére. De ugyanilyen fontos az a másik fajta vonal is, amikor a költő egyszerűen csak azt mondja, amit akar mondani, és semmi többletet nem akar kifejezni.

16:01    Bollobás Enikő beszél a figyelemköltészetről, amelyben nem én (az alkotó) vagyok a legfontosabb, hanem kifelé tekintés zajlik, és megjelenik a világról való írás – mindenfajta értelmezés nélkül, és ez teszi nehezen befogadhatóvá. A nehézséget az adja, hogy itt semmit sem szabad túlgondolni és bonyolítani, hanem csak a maga egyszerűségében értelmezni. Gertrude Steinnak van az a híres mondása, hogy a rózsa az rózsa, tehát hogy a rózsa az nem a szerelem jelképe, vagy nem a tüskének a bántó volta miatt érdekes. Nem kell metaforikus értelmezést adni neki, az egyszerűen csak egy rózsa, ami önmagában szép.

17:28    Rövid összefoglaló az Ami szép, az nehéz című kötetről.

18:22    Charles Bernstein versekből részleteket olvas fel Bollobás Enikő, és közben szóba kerül Guillaume Apollinaire szökőkutas verse és Charles Bernstein nyelvköltészete is. Kiderül, mit jelent és miért fontos a hangfordítás, azaz a szavak jelentését kiiktató, csakis a hangok azonosságára építő műfordítás.

23:03    Hogyan lehet az ilyen “nehéz” verseket befogadni? Mi a jó befogadói attitűd? Bollobás Enikő szerint értelmezési kényszer nélkül érdemes olvasni ezeket a verseket. Hagyni, hogy áthasson a vers, a nyelv, a szöveg, és akkor valami fog történni. Ha kellő időt hagyunk erre, akkor biztos, hogy lesz hatása ránk a nyelvköltészetnek. Példaként hozza fel azt, amit az Emily Dickinson szemináriumon élnek át a hallgatók: az első hetekben nagyon kényelmetlenül érzik magukat, mert nem tudnak mit kezdeni vele. Dickinson óriási újító volt, aki a XIX. században hozott nagyon izgalmas, nagyon új, nagyon váratlan képeket. Amikor már az ötödik, hatodik, hetedik, tizedik hete tart a szeminárium, a hallgatók akkor már érzik, hogy valami történt velük.

25:25    Szóba kerülnek a slágerek, amelyeket Bollobás Enikő ugyanúgy tud értékelni, csak ezeknek csak más funkciója van az életében: olyankor keresi ezeket, amikor nem kell, sőt nem szabad gondolkodni. A munkája részeként érkező olvasmányok más szerepet játszanak nála. Ezek számára nem kötelező penzumok, hanem már réges-rég valami belső hajtóerő viszi oda, hogy ezeket olvassa, értelmezze, helyre tegye.

26:52    A kötet az “én megvonás” négy módozatát tárgyalja, melyek közül a figyelemköltészet talán a legizmosabb hagyomány az amerikai irodalomban. Bollobás Enikő velük állítja párhuzamba a luministákat, akik az ember nélküli természetet festették meg, és ott az istenség transzcendens voltát keresték. Ennek a művészetnek különös jelentőséget ad az, hogy Európában az ilyen élmény, ahol a természet önmagában, emberi hatások nélkül lenne megfigyelhető, átélhető, ma már szinte elérhetetlen.

29:28    A figyelemköltészet folyamatos hagyomány az amerikai költészetben. Ez a kifelé figyelés költészete, ahol nem a lírai alany a középpont, a költő valami mást lát, mást figyel, ahol ő nincs jelen. Persze ez nemcsak az amerikai költészetben jellemző, hiszen van hagyománya a kínai meg a japán költészetben is (pl. haiku és hokku).

Ez egy nagyon más hozzáállást is feltételez, nem véletlen, hogy az amerikai egyetemeken tanítanak versírást. Mi itthon kicsit másképp gondolunk a versírásra, mi jobban szeretjük a géniusz megnyilvánulását látni a költő verseiben, de az amerikai egy praktikus nép, és ők azt mondják, ebből a gyakorlásból nagyon sok mindent meg lehet tanulni. Nem feltétlenül a remek versek születése a lényeg, hanem technika, a másféle figyelem fejlesztése.

31:00    Régebben Bollobás Enikő is írt verseket, néhány meg is jelent, de úgy gondolta, hogy túl sok jó verset olvasott már ahhoz, hogy tudja, hogy ezt nem érdemes folytatni. Kifejezetten kutatási célból sosem írt verseket.

32:33    Az Ami szép, az nehéz című kötetet azért írta meg, hogy megmutassa, hogy nem kizárólag az alanyi, lírai költészet létezik. Hogy van ez a másik vonal, amelyik rendkívül izgalmas és fantáziadús. És az embert kizökkenti a szokásos olvasói reflexeiből. Ez a kötet egyébként a költészethez való visszatérésének az egyik első stációja volt, mert a pályája indulásakor költészettel foglalkozott, csak aztán elkalandozott mindenféle egyéb dolgok felé.

35:02    Bollobás Enikő most magyar irodalommal foglalkozik, főleg konkrét szerzőkkel mint Ignotus, Márai, Esterházy és Szőcs Géza. Utóbbiról az mondja, hogy igen izgalmas, sok hangú, sok műfajú, soknyelvű költő volt, akit muszáj egy kicsit helyretenni a magyar kánonban.

38:08    Amit a legjobban imád a munkájában, azok az „aha” pillanatok. Amikor jön a flow élmény. Ez a flow élmény a kreativitással kapcsolatos. Az első ilyen számára az volt, amikor az, amerikai szabadverssel foglalkozott, és ráébredt, hogy lefejtve a metrumot, a mértéket, a korlátokat, a formai szabályokat a költészet lényegéhez jutott el. Az ilyen rádöbbenések évekig energiát, lendületet adnak neki.

Kapcsolódó cikkek