(1) Amint Empedoklész mondja, hogy a Szeretet uralma alatt először az élőlények részei jönnek létre véletlenszerűen, például fejek, kezek, lábak, aztán illeszkedtek ezek össze oly módon, hogy „emberarcú marhák és ezek ellenkezői jöttek létre”186 – világos, hogy az utóbbiak marhapofájú emberek, vagyis marha és ember keverékei. És azok a testrészek, melyek úgy kapcsolódtak össze egymással, hogy képesek voltak fennmaradni, élőlényekké lettek és megmaradtak, mivel kielégítették egymás szükségleteit: a fogak feldarabolták és megőrölték a táplálékot, a gyomor megemésztette, a máj vérré alakította. És az emberi fej, ha emberi testhez kapcsolódik, az egész fennmaradását okozza, a marháéhoz viszont nem illik, és elpusztul. Mindaz, ami nem a megfelelő arány szerint kapcsolódott össze, elpusztult; és mindez ma is ugyanezen a módon történik. (2) Úgy tűnik, ezen a nézeten voltak a régi természetkutatók közül azok, akik szerint az anyagi szükségszerűség az oka a keletkező dolgoknak, a későbbiek közül pedig az epikureusok. Tévedésük abból a vélekedésükből adódik, mint Alexandrosz mondja, hogy minden, ami valami végett jön létre, elhatározás és megfontolás alapján jön létre, viszont azt látjuk, hogy a természeti dolgok nem ezen a módon jönnek létre.