A hellenisztikus filozófusok

Az érzékszervekben lévő járatok híres-neves „méretbeli megfelelése”265 és „illeszkedése”, valamint a magvak „változatos vegyülései”, melyekről [az epikureusok] azt mondják, hogy minden ízben, illatban és színben el vannak szórva, és a minőségnek mindenkiben más-más érzékelését keltik – nos, nem kényszerítik ezek a dolgokat együvé a „nem inkább ilyen, mint olyan” kategóriájába az ő elméletük szerint? Mert amikor azokat próbálják megnyugtatni, akik szerint az érzékelés csalatkozhat, hiszen azt látják, hogy az érzékelés használóinak ellentétes tapasztalataik származnak ugyanazon tárgyakról, azt a tant fejtik ki, hogy némileg minden dolog egybe van kavarodva és vegyülve, és mindenki számára más-más „illeszkedik” természettől, így nem lehetséges ugyanazon minőséget megérinteni és észlelni, és a tárgy nem is hat minden részével minden szemlélőre ugyanúgy, hanem csak azokkal találkoznak az egyes szemlélők, amelyekkel érzékük „méretbeli megfelelésben” áll, ezért nem helyesen kardoskodnak amellett, hogy hasznos-e vagy ártalmas, illetve fehér-e vagy nem fehér egy dolog, abban a hiszemben, hogy saját érzékeléseiket megerősíthetik mások érzékeléseinek cáfolatával. Nem szabad semmilyen érzékeléssel szemben harcba szállni, ugyanis az összes megérint valamit, és mindegyikük azt meríti a „változatos vegyülésekből” mint forrásból, ami hozzá illik és megfelel neki; s nem szabad az egészről állítanunk valamit, ha csak részeket érintettünk; azt sem szabad gondolnunk, hogy minden szemlélőnek ugyanazt kellene tapasztalnia, mivel mindegyikük a tárgy más-más minősége és hatóereje alapján nyeri tapasztalatát.