(1) Azután: ha az egész mozgás mindig összekapcsolódik, és új mozgás a régiből megszabott rend szerint jön létre, s az atomok az elhajlás révén nem hoznak létre olyan kezdetet, mely megtörné a végzet törvényét [255] – s ily módon nem következnék ok az okra a végtelen időtől fogva –, akkor honnan van az élőlényeknek ez a szabad akarása a földön? Honnan van tehát, kérdem, ez a végzettől elszakadt szabad akarás, melynek köszönhetően arrafelé haladunk, amerre kit-kit a gyönyör vezet, és [az atomok mozgásához] hasonlóan hajlítjuk el a mozgásunkat, nem valamely meghatározott pillanatban [260] és nem is a tér meghatározott pontján, hanem bárhol, ahová maga az elménk339 vezetett bennünket? (2) Kétségtelen ugyanis, hogy mindenkinek a saját akarása az, ami ezen dolgok [a mozgások] kezdetét adja, és innen kiindulva terjednek át a mozgások a tagokra. Nem látod, hogy mikor egyszer csak hirtelen felnyílnak a sorompók, a lovak sóvár ereje még ekkor sem tud oly hirtelen előtörni, [265] mint ahogyan azt elméjük maga kívánná? Mert az anyag egész tömegének kell az egész testben mozgásba jönnie, hogy miután valamennyi tagban mozgásba jött, segítse és kövesse az elme törekvését. Láthatod tehát, hogy a mozgás kezdete a szívből ered, [270] és kezdetben az elme akarásából kiindulva halad előre, majd pedig innen terjed tovább az egész testen és a tagokon. (3) Ez pedig nem hasonlít ahhoz, mint amikor ütéstől hajtva haladunk előre, másvalaki340 hatalmas ereje miatt és hatalmas kényszer folytán. Hiszen világos, hogy ekkor az egész test teljes anyaga [275] akaratunk ellenére van mozgásban és ragadják el, mígnem az akarás újra megfékezi szerte a tagokban. Látod-e most már, hogy bár sokakat űz valamely külső erő, és gyakran akaratuk ellenére is kényszeríti őket az előrehaladásra és hirtelen magával ragadja őket, mégis, van a keblünkben [280] valami, ami képes harcolni ez ellen és ellenállni? És olykor ennek a döntése szerint kényszerül az anyag tömege fordulni a tagokban és a testrészekben, és miután előre taszították, megfékezik és újra lecsillapszik. (4) Ezért el kell ismerned, hogy a magvakban is megvan ugyanez, [285] vagyis hogy a mozgásoknak az ütközéseken és a tömegen kívül van valamilyen más oka is, és ebből kifolyólag van meg bennünk ez a velünk született képesség; mivel azt látjuk, hogy semmiből nem keletkezhet semmi. A tömeg ugyanis megakadályozza, hogy minden ütközésekből keletkezzék, mintegy külső erő által. De hogy ne érvényesüljön [290] belső szükségszerűség az elme341 egész működése során, és hogy ne kényszerüljön mintegy legyőzetve tűrni és szenvedni, arról az atomok apró elhajlása gondoskodik, mely nem a tér valamely meghatározott helyén és nem is valamely meghatározott pillanatban történik.