(1) Az akadémikusok szerint a dolgok között olyan különbségek vannak, hogy egyesek meggyőzőnek1970 tűnnek, míg mások nem. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy egyes dolgokról kijelentsd, hogy megragadhatók, másokról, hogy nem, hiszen számos hamis dolog meggyőző, ám ami hamis, nem ragadható meg és nem tudható. Ezért, mondja Kleitomakhosz, súlyosan tévednek azok, akik azt állítják, hogy az Akadémia megfoszt bennünket érzékeinktől; ez az iskola ugyanis sohasem mondta azt, hogy szín vagy íz vagy hang egyáltalán nem létezik, hanem csak azt vitatta, hogy megtalálhatnánk bennük az igazságnak és a bizonyosságnak valamiféle sajátos megkülönböztető jegyét, mely sehol máshol nem lenne fellelhető. (2) Miután ezt előadta, hozzáteszi: kétféleképpen érthető az, hogy „a bölcs tartózkodik a jóváhagyástól”: az egyik értelemben úgy, hogy a bölcs egyáltalán semmihez nem adja jóváhagyását, a másik értelemben úgy, hogy a bölcs tartózkodik attól, hogy kérdésekre válaszolva bármit is elfogadjon vagy elvessen, tehát se nem tagad, se nem állít. Mivel ez így van, a bölcs elfogadja az előbbit, vagyis semmit sem hagy jóvá, de a másikat1971 is fenntartja magának, vagyis a meggyőző erőt követi, s valahányszor ez megjelenik, igent mond, amikor pedig távol van, nemet. (3) Mivel felfogásunk1972 szerint a bölcs, miközben minden kérdésben tartózkodik a jóváhagyástól, mégiscsak fogékony a hatásokra és cselekszik, érvényben hagyja az olyan benyomásokat, amelyek cselekvésre ösztönöznek bennünket, akárcsak azokat, amelyek alapján a feltett kérdésekre igenlő vagy tagadó választ adhatunk, pusztán a meggyőző erőt követve, s vigyázva, nehogy jóváhagyjunk valamit. Nem szabad azonban az összes ilyen benyomásnak hitelt adnunk, hanem csak azoknak, amelyekkel nem szegül szembe semmiféle akadály.