(1) Ez2011 tehát az ítéletfelfüggesztés első módja. A második pedig, mint említettük, az, amelyik az emberek különbségeiből indul ki. Mert ha valaki feltételesen elfogadná is, hogy az emberek hitelt érdemlőbbek az értelmetlen állatoknál, ezen az úton arra a következtetésre fogunk jutni, hogy a köztünk meglévő különbségek is elvezetnek az ítéletfelfüggesztéshez. (2) Mármost két összetevőről szokás beszélni, amelyekből az ember áll: a testről és a lélekről. Viszont mindkettő vonatkozásában különbözünk egymástól, testileg például mind a külalak, mind [a testnedvek] sajátos keveredésének a tekintetében. Alakilag ugyanis különbözik a szkhüta teste az indus testétől, a különbséget pedig, mint mondják, a testnedvek eltérő túlsúlya okozza. A testnedvek eltérő túlsúlyának a függvényében benyomásaik is eltérőek lesznek, mint ezt az első gondolatmenet tárgyalása során megállapítottuk. … (3) [81] A [testnedvek] sajátos keveredésének a tekintetében annyiban különbözünk, hogy egyesek könnyebben megemésztik a marhahúst, mint a sziklahalat, másoknak a könnyű leszboszi bortól is hasmenésük lesz. Mesélik, hogy egy attikai öregasszonyra harminc adag bürök elfogyasztása sem volt veszélyes, Lüszisz pedig négy adag máklét ivott anélkül, hogy bármi baja lett volna tőle. Démophón, Alexandrosz pohárnoka, a napon és a forró fürdőben fázott, az árnyékban melege volt… (4) Minthogy az emberek között testük vonatkozásában ekkora különbségek vannak – hogy a dogmatikusok által felsorolt példák közül most ezzel a néhánnyal beérjük –, feltehetőleg lelkükben is különböznek egymástól. Hiszen a test a léleknek valamifajta lenyomata, mint azt a fiziognómia tudománya is bizonyítja. (5) De a legfontosabb bizonyítékot az emberi gondolkodás roppant, szinte határtalan különbségeire a tantételként elfogadott állítások közötti összhang hiánya2012 szolgáltatja, mely számos kérdésben megvan, de különösen abban, hogy mit kell választanunk és hogy mit kell kerülnünk. … (6) Minthogy valaminek a választása és a kerülése kellemes vagy kellemetlen voltából következik, viszont a kellemest és kellemetlent az érzékelések és a benyomások hordozzák, amikor ugyanazokat a dolgokat némelyek választják, mások viszont kerülik, akkor ebből logikusan arra kell következtetnünk, hogy ugyanazok a dolgok nem ugyanúgy hatnak rájuk, máskülönben ugyanazokat a dolgokat választanák és kerülnék. (7) De ha ugyanazok a dolgok az emberekre a köztük meglévő különbségekből fakadóan különböző hatást gyakorolnak, akkor ennek alapján is ésszerű lehet az ítéletfelfüggesztés. Azt talán képesek leszünk megmondani, hogy egy-egy tárgy egy adott különbség viszonylatában minek látszik, de azt, hogy valódi természete szerint mi lehet, nem leszünk képesek feltárni. (8) Mert vagy minden embernek hitelt adunk, vagy csak egyes embereknek. Ha mindenkinek, akkor a lehetetlennel kísérletezünk, hiszen ellentétes nézeteket akarunk elfogadni. Ha csak egyeseknek, akkor mondják meg nekünk, hogy kinek a nézetét kell jóváhagynunk: merthogy a platonikus azt fogja mondani, hogy Platónét, az epikureus azt, hogy Epikuroszét, és a többiek is hasonlóképpen. Így pedig eldönthetetlen vitatkozásuk újra csak az ítéletfelfüggesztéshez vezet el bennünket. (9) Aki pedig azt mondja, hogy a többségi véleményt kell jóváhagynunk, gyerekes dolgot művel, hiszen senki sem képes az összes embert végigjárni és kifaggatni, hogy mi tetszik a többségnek – lehetséges, hogy egyes népcsoportok körében, akikről nem is tudunk, olyasmi, ami nálunk csak ritkán fordul elő, az emberek többségére jellemző, és olyasmi, ami nálunk jellemző a többségre, ott csak ritkán fordul elő. … (10) A tantételek hirdetői önelégült emberekként azt mondják, hogy a dolgok megítélése során önmagukat a többi embernél többre kell értékelniük2013 – mi egyrészt tudjuk, hogy helyzetértékelésük abszurd (hiszen ők maguk is a nézetkülönbség részesei, és ha önmagukat többre értékelve ítélik meg a jelenségeket, akkor, mielőtt egyáltalán elkezdenék ezek megítélését, máris eldöntötték a kutatást azzal, hogy az ítélkezés jogát önmaguknak tartották fenn). Mindazonáltal azért, hogy gondolatmenetünket egyetlen emberre – például az általuk megálmodott „bölcsre” – összpontosítva is eljussunk az ítéletfelfüggesztéshez, a sorban harmadik módot vesszük elő.