A cél ebben az esetben természetesen nem a szövegolvasás pótlása (főleg, ha nem a teljes regényt olvastatjuk, csak részleteket), mint ahogy az sem szerencsés, ha minősítéseket fogalmaztatunk meg a könyv- és a filmváltozat értékére vonatkozóan (a szövegeket szövegekkel, filmeket pedig csak más filmekkel összehasonlítva szerencsés értékelni). A feldolgozás során inkább azt érdemes feltárni, hogy miképpen ülteti át a regényben olvasható történéseket a film vizuális világába a mozgóképes adaptáció. A Kincskereső kisködmön azonos című filmváltozata (1973, rendezte: Szemes Mihály) erre azért is kínálhat kedvező lehetőséget, mert miközben nagyjából követi a regény eseményeit, számos változtatást is eszközöl: fejezeteket hagy ki/von össze, új jeleneteket told be, megváltoztatja a szereplők egy részének nevét (például a főhőst Ferkónak hívják) és sorsát (például az édesapa nem hal meg). Megfontolható az is, hogy nem az egész alkotást, csak bizonyos részleteket nézetünk meg és beszélünk meg közösen a gyerekekkel. Ebben az esetben a regény megfelelő részleteinek elolvasása/felidézése nyomán előzetes feladatként kiadható egy konkrét jelenet otthoni lerajzolása: a film vizuális megoldásával aztán összevethető az egyéni látásmódok különbsége. Másrészt egy-egy filmbeli epizód közös feldolgozása alatt a csoportos munkaforma is hatékonyan alkalmazható: mivel a film (első) megtekintése mindig komplex figyelmet követel, érdemes az egyes csoportoknak megfigyelési szempontokat adni (például a helyszín jellemzői, egy-egy szereplő viselkedése, gesztusai stb.), amelyekből végül könnyebben összeáll a tanulóknak, hogy miképpen jelenít meg a filmes változat egy-egy regénybeli történést.