Az utóbbi évek nyelvészeti vizsgálatai az orvosi nyelvhasználat, az orvos és a páciens közötti kommunikáció, a terápiatervezés, valamint a pandémia kapcsán is kimutatták a metaforák jelenlétét. Segítségükkel eredményesebbé válik a kommunikáció, mivel megkönnyítik az információ megértését (Casarett et al. 2010). Az egyes betegségek lefolyásának, a páciens betegséghez való viszonyának leírása gyakran tükröz érzelmeket, amelyeket leggyakrabban metaforikus és metonimikus kifejezések tudnak visszaadni (Kövecses 2000). A páciens és az orvos kezeléssel kapcsolatos megnyilatkozásai sok esetben érzelmi attitűdöket és megküzdési stratégiákat fogalmaznak meg, és többnyire a harc, erőszak tárgyköréből kerülnek ki (Demjén–Semino 2016). Mivel az érzelmek kulturális konceptualizáció következtében keletkezett kulturális fogalmi kategóriákat jelenítenek meg az egyes nyelvekben, és a tágabb értelemben használt népi világképpel (pl. gyógyászattal) kapcsolatos érzelemsémákhoz és képi sémákhoz kötődnek, így kulturális metaforáknak tekinthetők (Baranyiné Kóczy 2017). Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolhatók azok a fogalmi metaforák is, amelyek „különböző jelenségekhez fűződő normákat, elvárásokat […] jelenítenek meg, például […] képi sémák (olyan könnyen felidézhető, gyakran ikonikus képek, amelyek egyértelműen a fizikai [testi] vagy a szociális tapasztalatokhoz kapcsolódnak […])” (Baranyiné Kóczy 2017: 406).