A szakma gyakorlásához való jogosultság hatósági engedélyhez kötése közvetlenül érinti az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében szabályozott foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, valamint a vállalkozáshoz való jogot. Ezért annak korlátozására csak az alkotmányos alapjogok korlátozására vonatkozó, Alaptörvényben előírt feltételek mellett van mód. Így a szakma gyakorlásához való jog engedélyhez kötését, annak feltételeit törvényben kell szabályozni. Tekintettel arra, hogy az építés során végzett szakmai tevékenységek szoros kapcsolatban állnak az állam közhatalmi tevékenységével, a szakszerűtlenül végzett építés életet, testi épséget, egészséget veszélyeztethet, mások jogait, jog által védett érdekeit, a közérdeket sértheti, ezért a jog széles körben helyezi ellenőrzés alá az építési tevékenység egyes szereplőinek szakmai felkészültségét, szakmai tevékenységét. A szakmai felkészültség ellenőrzésének módja a tevékenység gyakorlásához való jogosultság előzetes engedélyhez kötése. Az Étv. szabályai alapján ilyen engedélyhez kötött tevékenységnek minősül az építészeti-műszaki tervezői, az építésügyi műszaki szakértői, tervellenőri, településtervezési és településrendezési szakértői tevékenység. Ezekre az engedélyfajtákra jellemző a szabályozás alanyi jogias jellege, azaz a jogszabályok pontosan meghatározzák az engedély megadásának feltételeit, amelyek teljesítése esetén az eljáró hatóság az engedély megadását nem tagadhatja meg. Az engedélyezés ezekben az ügyekben nem közigazgatási hatóság, hanem köztestületek – a tervező- és szakértő mérnökök, valamint az építészek kamaráinak – hatósági hatáskörébe tartozik. A köztestületek a szakma gyakorlásához való jogosultságról közhitelű hatósági nyilvántartást, névjegyzéket vezetnek, és a névjegyzékek alapján hatósági bizonyítványokat állítanak ki. A kamarák ezekben az ügyekben közigazgatási hatóságként, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályai alapján járnak el.405