Az európai kultúra történetében alapvető szerepet játszott a kereszténység által képviselt „bibliai humanizmus”. Az ókori görögöknél megjelenő emberközpontú eszményeket a kereszténység megerősítette és szélesebb távlatokba helyezte. Ahogy az Ószövetség első lapjain megmutatkozik, a keresztény Isten az embert a teremtés koronájául szánta, akinek különös hivatása, hogy beteljesítse a teremtett világban rejlő lehetőségeket. Az ember méltóságát az adja, hogy nyitott a transzcendensre, fogékony a szépre, a jóra és az igazra, és szabad akaratával képes választani a jó és a rossz között. A klasszikus antikvitás és a bibliai humanizmus emberközpontú eszményeinek egybefonódásával az európai civilizáció egyedülálló mértékben nyitottá vált az embert középpontba helyező (antropocentrikus) kulturális értékek iránt. Ezek híján az individuális értékeket hangsúlyozó újkori európai kultúra története is érthetetlen volna. A bibliai humanizmus emberközpontúsága az antikvitás humanisztikus eszményeit istenközpontú (teocentrikus) keretbe helyezte. A hit és a kultúra értékeinek egyeztetésére törekvő keresztény humanizmus hozzásegített ahhoz, hogy az antik kultúra befogadására lehetőség nyílt a keresztény vallás keretei között.