Amennyiben a szaktanár úgy ítéli meg, hogy a regény egészének elolvasása nehézséget jelentene a tanulók számára, de mégis szeretné, hogy a Kincskereső kisködmön része legyen az oktatásnak, dönthet úgy, hogy csak egy-egy fejezetet dolgoz fel az osztállyal közösen. Mivel a fejezetek többsége önálló novellaként is olvasható, minimális kontextualizálás segítségével minden további nélkül alkalmazható ez a megközelítés. Van is ennek hagyománya az alsós tanórákon, hiszen több olyan olvasókönyv is napvilágot látott már, amelyben A kis bicebóca című fejezet önállóan is olvasható. Különálló feldolgozásra a regénynek azokat a fejezeteit/részleteit érdemes leginkább kiválasztani, amelyek a mai diákok számára is aktualizálható kérdéseket, problémákat jelenítenek meg. Ezzel a módszertani megoldással persze némileg feláldozzuk az irodalmiságot a pedagógia oltárán, mivel úgy tűnhet, hogy a szöveg pusztán apropót szolgáltat erkölcsi/szociális kérdések megbeszéléséhez. Ezt azonban két ok miatt sem kell feltétlenül elítélendőnek tartanunk: egyrészt az alsó tagozat évfolyamain egyébként sem a mélyreható retorikai-poétikai vizsgálódás a fő cél, másrészt pedig kifejezetten pozitív hozadékai lehetnek annak, ha a gyerekek azt érzik, hogy egy száz évvel ezelőtti szöveg olyan problémákat is felvet, amelyek némi áttételeséggel még számukra is aktuálisak. Néhány, gondolatindító felvetéssel kiegészített példa a lehetséges alternatívák közül: