A kötelező olvasmányként szereplő 20. századi regények, kisregények sorában kevesebb alternatívával találkozunk az alsó tagozaton, mint az általános iskolák felsőbb évfolyamain. A Kincskereső kisködmön mellett hosszú évtizedekig Fekete István Tüskevár című regénye volt több generáció meghatározó iskolai olvasmányélménye az alsó tagozaton. A városi közegben elkényelmesedett gyerekek természetközeli élményeinek, illetve a berekben megtapasztalt, majd fokozatosan felszámolódó idegenségnek a bemutatása ma talán még fokozottabban aktuális problémákat hozhat felszínre, mint korábban. Maga a regény azonban – történetformálását, nyelvi világát tekintve egyaránt – kevésbé ragadja meg a mai gyermek olvasók figyelmét: a hosszas, részletező természeti leírások befogadása – a szöveg nyelvi érzékletessége ellenére – nehézséget jelenthet a kisiskolások számára. Épp ezért szerencsésebb, ha Fekete István életművéből inkább az állatmesék közül választ ki egyet a pedagógus kötelező olvasmánynak. Ezek sorában a Vuk lehet az egyik legideálisabb megoldás, mivel az alkotás terjedelme, történetformálása mellett az is felkeltheti a gyerek olvasók érdeklődését, hogy – a különböző feldolgozások révén – egy általuk jól ismert történetnek az eredeti regényformátumával ismerkedhetnek meg. A szövegben a nézőpontok többfélesége, a történetben a későbbi – de jobban ismert – adaptációk változtatásainak feltérképezése jó kiindulási alapot képezhet a tanórai közös feldolgozáshoz.