A modern nyelvhasználat elképzelhetetlen a rövidüléssel létrejött szókészleti elemek nélkül. Nyelvi redukcióval többféle lexéma keletkezik a magyar nyelvben. Ezek a szórövidülés (Lengyel 2000: 339), pl. labor < laboratórium, az elvonás néhány esete (Lengyel 2000: 340), pl. a visszaképzett igék, gyógykezel < gyógykezelés (Murányiné Zagyvai 2020: 148), illetve a mozaikszók, amelyek már meglévő szavak, kifejezések több eleméből tevődnek össze. A mozaikszók fő típusai a betűszók és a szóösszevonások. A betűszók „valamilyen többszavas kapcsolat elemeinek kezdőbetűiből alakulnak” (Lengyel 2000: 341), pl. OMSZ < Országos Mentőszolgálat, míg a szóösszevonások, „az alapul szolgáló többszavas kapcsolatokból nagyobb egységeket őriznek meg” (Lengyel 2000: 342), pl. OMINT < Országos Mozgásszervi Intézet. Ezen két csoport közös tulajdonsága (amely egyébként a szórövidülésre is jellemző), hogy létrejöttükkel azonos denotátumra vonatkozóan párhuzamosan létezik és használatos a teljes és a redukcióval létrejött forma írásban és szóban egyaránt. A harmadik fő csoport elemei bizonyos intézménynevek, „melyek a teljes névből egész, tájékoztató szerepű, többnyire termék- vagy tevékenységmegjelölő, illetve a telephelyet megnevező szavakat őriznek meg” (Lengyel 2000: 343), pl. Egertej < (eredetileg) Borsod Megyei Tejipari Vállalat Egri Üzeme. Ez utóbbi típus a mozaikszók sajátos, nem prototipikus csoportja, melyek elemeire nem feltétlenül igaz, hogy a rövid és a teljes alak egymással párhuzamosan használatos.